Nem pusztán arról vitatkozunk, hogy legyen-e kerítés egy park körül, hanem arról, hogyan lehet egy közteret úgy kialakítani és működtetni, hogy a környéken élők közös, biztonságos pihenőhelye legyen. Olvasónk a Horváth Mihály térről szóló vitához szól hozzá: kerített, nyitvatartással működő parkokat, kávézókat, pavilonokat és a bevételek parkfenntartásba forgatását javasolja.
Vélemény
Vélemények. A mieink és másoké. Olyanok, amelyeket mi írtunk, beküldtek nekünk, vagy egyszerűen csak rátaláltunk. Amelyekkel egyetértünk, amelyekkel vitatkozunk, és amelyek elgondolkodtatnak. Témák, amelyekről beszélnünk kell – akár keveseket érdekelnek, akár sokakat.
Folyamatosan vita zajlik arról, hogy a közterületeken kialakult állapotok közbiztonsági, köztisztasági vagy szociális problémát jelentenek-e. Olvasónk levele arra világít rá, hogy ezek mellett várostervezési és városfejlesztési kérdés is. Szerinte a Horváth Mihály tér nyitott, ligetes megújítási terve figyelmen kívül hagyja a mostani helyzetet, ezért kerített, éjszakára zárható, térgondnokkal felügyelt teret javasol.
Újra célkeresztbe került Bódis Kriszta krízisbusza, most éppen akkor, amikor a kormánybiztos már maga állította le a programot, és a szakmával együtt tervezi újra. A támadások a szociális dolgozókra hivatkoznak, valójában azonban nem feltétlenül az utcán dolgozó segítők bírálták a programot – akik közül többen szakmai hozzászólással vagy terepi információkkal a Nyolcadik.hu munkáját is segítik –, hanem a szféra vezetői:…
A Józsefváros Újság interjút készített az új kerületi rendőrkapitánnyal. Szó esett a közbiztonságról, a kiérkezési időről és a létszámhiányról, de a lap egy kérdésben a lakók elkeseredését „hőbörgésnek”, a panaszkodókat pedig hangulatkeltőknek állította be. A Népszínház utcáról nem sok szó esett. Közben a Jólvanezígy műsorvezetői – akiket aligha lehet szélsőségesnek nevezni – pontosan arról beszélnek, amit a józsefvárosiak nap mint…
Bódis Kriszta négy és fél perces videóban számolt be arról, hogy lement a Népligeti aluljáróba, hogy személyesen találkozzon az ottani valósággal. A felvétel megmutatja, milyen nehézségekkel szembesülnek nap mint nap az utcán dolgozó szakemberek és az ott élők. Bemutatott egy olyan megközelítést is, amely összekapcsolja az utcai szociális munkát a közbiztonsággal: a most indult közbiztonsági és szociális kríziskezelő kísérleti programot.…
Pikó András az utóbbi napokban megmutatta, hogy ha Józsefváros érdekeiről van szó, a politikai konfliktust is kész vállalni. A kerületi parkolási bevételek ügyében egy friss, kétharmados parlamenti többséggel rendelkező kormánnyal és a fővárosi vezetéssel is nyíltan szembement. A 2024-ben csaknem 49 százalékkal újraválasztott polgármester tehát nem riad vissza attól, hogy politikailag erős szereplőkkel is konfliktust vállaljon a kerület érdekeiért.
Józsefváros alpolgármester asszonya a barcelonai modellt tanulmányozta, amikor a VIII. kerületi politika élvonalába érkezett. Ada Colaut azóta leváltották. Mi egy másik baloldali polgármestert ajánlunk a figyelmébe: Vincenzo De Lucát, akit 2026 májusában ötödször is megválasztottak Salerno élére, 57,88 százalékkal, pártjelvény nélkül. A „vörös seriff” húszfős rendészeti különítményt állított fel, és 53 területen vezetett be köztéri tiltásokat. Közben Zaha Hadid-terminált, Chipperfield-tervezte…
Józsefváros nem termelte ki a saját válságát: megkapta. A vidéki drogválság felszállt a vonatra, és leszállt a Keletinél. A rendőri béremelés csúszik, a közterület-felügyelőnek nincs annyi jogköre, mint egy rendőrnek, a kerülettől nem jön érdemi válasz. Ha ez így marad, a lakók maguk szerveznek valamit – és azt talán nem kellene.
A józsefvárosi díler letartóztatásáról szóló cikkünk alatt az egyik kommentelőnk azt írta, hogy Kínából hozzák a kristály alapanyagát. Noha ez leegyszerűsítő hozzáállás, az is lehet, hogy nem áll messze a valóságtól.
Miközben a VIII. kerület lakói a köztisztasági mélyrepüléssel küzdenek, az alpolgármester asszonynak Krakkóban volt jelenése konferenciázni. A távolból pedig sikerült megvédeni a helyi demokrácia legújabb ékköveit: a méregdrága iskolatereket – korlátozott kommentelési lehetőséggel.
Pikó András szerint egy előrehozott önkormányzati választáshoz előbb alkotmányozni kellene, és a legkorábbi reális időpont 2028 – amikor viszont „lehet, hogy érdemesebb békén hagyni”. Közben a kerület volt tanácsadója a Miniszterelnökséget vezető miniszter, az önkormányzat pedig új hatósági jogköröket kaphat – a 2024-es felhatalmazással.
Pikó András megosztotta a Házon kívül riportját, és abban igaza van, hogy a korábbi, megbukott kormány drogpolitikája megbukott. A riport nem csak a palackról szól, hanem az olcsó kristályról és herbálról, amit vidéken már tizenévesek szívnak alkohol helyett. És két dolgot kihagy: máshol a krízis tetőzésén nem szereposztásról beszélnek, hanem a lakók félelméről – a főváros hajléktalanellátásának ötöde pedig évtizedek…
Ma már szinte azt sem lehet górcső alá venni, hogy egyes intézmények valóban jól és fenntarthatóan működnek-e, vagy feltenni a kérdést: miért koncentrálódik ennyire a hajléktalanellátás Józsefvárosban. Legfeljebb úgy, hogy minden problémára külső okot keresünk. Ezek között természetesen vannak jogos kritikák is.
A polgármester a Józsefváros Újságnak adott interjújában elismeri, hogy a lakók komfortérzete romlott, a lépcsőházakban drogfogyasztók, a palackvisszaváltás miatt pedig két-háromszor annyit kell takarítani. A legárulkodóbb rész mégis az, amikor az előrehozott választásról kezd magyarázkodni.
A nyolcadik kerületi Kun utca és a Teleki tér sarka tökéletes, húsbavágó lenyomata annak a balkáni valóságnak, amellyel a budapesti lakosok nap mint nap szembesülnek. A történetet egy elkeseredett helyi lakos osztotta meg a közösségi médiában, és minden szava felér egy pofonnal.
Ötször hívtam a 112-t az elmúlt hetekben, egyszer jött ki járőr, huszonöt perccel a hívás után. Most jön a hideg, és ettől az egész átkerül a kapun belülre. Végigszámoltuk, mennyi pénz van a palackban, és összeszedtük, mit csinálnak azok a házak, amelyek nem várnak tovább.
Több vélemény szerint megalapozott a gyanú, hogy a magyar rendőrségnél csendes, ki nem mondott passzív sztrájk folyik a fővárosban – miközben a lakosság a társadalmi szerződés végét éli meg a nyolcadik kerület utcáin.
Reggel van a Nyolcban, de a nap már régen nem békésen virrad a kerületre. A kapualjakban és a tömegközlekedési megállókban ma már a totális anarchia és a törvénytelenség uralkodik. Olyan pokoli hétköznapok ezek, ahol a tisztességes, nehezen mozgó, beteg idős emberek, szüleink és nagyszüleink bottal a kezükben kénytelenek harcolni a padokért.
Sétálsz Varsó központjában, és hirtelen arcul csap a kulturális sokk: hol vannak a zombiként dülöngélő drogosok, a húgyszagú aluljárók és a padokon fetrengő csövesek? Sehol. A lengyel főváros olyan patyolattiszta, mintha egy skandináv reklámfilmből vágták volna ki, miközben Budapesten vagy Párizsban lépten-nyomon emberi tragédiákba botlik a járókelő. De vajon hogyan csinálták?
Siralmas állapotok uralkodnak a tömegközlekedési megállókban: a nehezen mozgó, beteg idős emberek képtelenek leülni megpihenni a buszra vagy villamosra várva. A padokat ugyanis kisajátították az ápolatlan, sokszor fertőző betegségekkel küzdő hajléktalanok. Sok szépkorú inkább el sem indul otthonról, mert a tömegközlekedés egy kész túlélőtúrává vált számukra.
Évekig egyszerű volt a képlet: a hajléktalanok elzavarását a szélsőjobb követelte, a szélsőjobb szavazói tapsolták meg, a többi párt meg – ha mást nem – legalább hallgatott.
A normális élet világjának romjain, ott, ahol a pesti flaszter a legmélyebben és legmakacsabbul őrzi a múltat, ma valami végleg elromlott






















