Szvitek Gábor: a kerítés nem öncél, hanem a park védelmének egyik eszköze

A Horváth Mihály térrel kapcsolatos vitához szeretnék néhány további gondolatot és javaslatot hozzátenni.

Szerintem érdemes lenne a kérdést egy kicsit szélesebb perspektívából megközelíteni: nem pusztán arról vitatkozunk, hogy legyen-e kerítés egy park körül, hanem arról, hogyan lehet egy közterületet úgy kialakítani és üzemeltetni, hogy az valóban a környéken élők és az odalátogatók közös, biztonságos és kulturált pihenőhelye legyen.

1. A kerítés nem öncél, hanem a park védelmének egyik eszköze

Számos nemzetközileg ismert park esetében teljesen természetes a körbekerítés és a meghatározott nyitvatartási idő. Ilyen például a New York-i Bryant Park, a Madison Square Park, a Gramercy Park vagy a londoni Kensington Gardens és Hyde Park bizonyos részei.

Ezeknél a példáknál a kerítés nem a közterület elzárását szolgálja, hanem a park fizikai határainak kijelölését, a növényzet védelmét, a fenntartás megkönnyítését és az éjszakai használat szabályozását. A park napközben ugyanúgy látogatható, a nyitvatartás pedig igazítható a lakosság igényeihez.

Természetesen a kerítés önmagában nem old meg semmilyen társadalmi vagy közbiztonsági problémát. Megfelelő üzemeltetés, rendszeres ellenőrzés és a szabályok következetes betartatása nélkül valóban csak egy újabb beruházás lenne, amely nem hozza meg a kívánt eredményt.

2. A park ne csak zöldfelület, hanem szolgáltatásokkal működő közösségi tér legyen

A másik fontos szempont, hogy miért várjuk el egy parktól, hogy élő, népszerű közösségi tér legyen, ha közben gyakorlatilag semmilyen szolgáltatást nem kínál?

New Yorkban a Central Parkban is működnek vendéglátóhelyek, kávézók, például a Le Pain Quotidien és a Ballfields Cafe. A Bryant Parkban pedig vendéglátás, rendezvények, szezonális programok és egyéb szolgáltatások teszik vonzóvá a közterületet.

Miért ne lehetne hasonló gondolkodást Józsefvárosban is meghonosítani?

Például egyes tereken 10–20 négyzetméteres területeket lehetne pályázati vagy bérleti konstrukcióban hasznosítani egy kisebb, akár mobil kávézó, elviteles vendéglátóhely vagy szezonális pavilon számára.

Ennek több előnye is lenne:

• A lakosság számára elérhetővé válna egy alapvető szolgáltatás: egy kávé, egy üdítő vagy akár egy pohár víz.
• A vendéglátóhely folyamatos jelenlétet és természetes kontrollt biztosítana a közvetlen környezetében.
• Az üzemeltető szerződésben vállalhatná a környezet tisztán tartását, a problémás helyzetek jelzését és a közterület kulturált használatának támogatását.
• Az önkormányzat bérleti díjhoz vagy közterület-használati bevételhez jutna.
• A bevételek egy részét akár a park fenntartására, takarítására és felügyeletére is vissza lehetne forgatni.

Ez természetesen nem jelenti azt, hogy egy kávézó feladata lenne a rendészet vagy a közbiztonság biztosítása. Viszont egy olyan szereplő jelenléte, akinek üzleti érdeke is fűződik a rendezett környezethez, sokat segíthetne.

3. Nem minden közterületet kell ugyanúgy kezelni

Fontosnak tartom azt is, hogy ne akarjunk minden parkra egyetlen univerzális megoldást alkalmazni.

Vannak olyan terek, ahol a kerítés és az éjszakai zárás indokolt lehet, különösen akkor, ha a jelenlegi állapotok miatt a lakosság már nem tudja rendeltetésszerűen használni azokat.

Máshol elegendő lehet a jobb közvilágítás, a rendszeres takarítás, a térgondnoki jelenlét vagy a vendéglátóhelyek és egyéb szolgáltatások megjelenése.

A cél minden esetben ugyanaz: visszaadni a köztereket azoknak, akiknek eredetileg készültek.

4. A térgondnoki jelenlétet is lehetne fenntarthatóbbá tenni

Nem feltétlenül az önkormányzatnak kellene minden egyes térre külön, teljes munkaidős személyzetet alkalmaznia. A vendéglátóhelyek, szezonális pavilonok, rendezvények és más, pályázati úton kiválasztott szolgáltatók jelenléte részben hozzájárulhatna a folyamatos felügyelethez és a fenntartási költségek fedezéséhez.

A rendészeti feladatok természetesen továbbra is az illetékes szervek hatáskörében maradnának, de a mindennapi jelenlét és a rendezett környezet fenntartása nem kizárólag közpénzből finanszírozott feladatként jelenne meg.

Összességében

Szerintem érdemes lenne Józsefvárosnak egy átfogó közterület-hasznosítási és parküzemeltetési koncepciót kidolgoznia, a FŐVÁROSSAL KÖZÖSEN.

Ennek része lehetne:

• ahol indokolt, körbekerített, éjszakára zárható parkok kialakítása;
• hosszú, a lakosság igényeihez igazodó nappali nyitvatartás;
• kisebb kávézók, mobil vendéglátóhelyek és szezonális pavilonok pályázati hasznosítása;
• a bérleti díjak visszaforgatása a parkfenntartásba;
• rendszeres térgondnoki és rendészeti jelenlét;
• a közterületek rendeltetésszerű használatának következetes biztosítása.

A közterület nem attól lesz valóban mindenkié, hogy semmilyen szabályt nem alkalmazunk a használatára, hanem attól, hogy mindenki számára biztosítjuk a kulturált és biztonságos használat lehetőségét.

Nem elég megépíteni egy parkot, utána működtetni is kell. És talán ideje lenne a közterületekre nem kizárólag fenntartandó költségként, hanem megfelelően hasznosítható városi értékként is tekinteni.

Üdvözlettel,
Szvitek Gábor