Barcelona helyett Salerno: a baloldali polgármester, aki ötödször nyert – mert rendet is csinált

Udvarhelyi Tessza alpolgármester asszony Barcelonából hozhatta a mintát. Ada Colau kísérletéről korábban írtunk: a rendészeti egységet feloszlatták, majd más néven újjáépítették, a kötelező 30 százalékos szociálislakás-kvóta visszavetette az építkezéseket és végül elhalt, a barcelonai átlagos lakbér pedig 2014 és 2024 között 668 euróról 1132 euróra ugrott. Colaut 2023-ban leváltották.

Mi egy másik baloldali polgármestert ajánlunk figyelmébe. Olyat, aki nem bukott meg – hanem 1993 óta ötször nyert.

Ki az a Vincenzo De Luca?

A dél-olasz Salerno polgármestere. A várost négy cikluson át vezette – 1993–1997, 1997–2001, 2006–2011, 2011–2015 –, majd két cikluson át Campania régió elnöke volt. 2026. május 25-én pedig ötödször is megválasztották salernói polgármesternek.

A számok önmagukért beszélnek: 1997-ben 71,3 százalékkal, 2011-ben 74,42 százalékkal nyert – mindkétszer az első fordulóban. Idén májusban ugyancsak az első fordulóban, 57,88 százalékkal, 39 069 szavazattal. A második helyezett 15 százalék alatt maradt.

Ahogy nyert, az külön tanulságos: hét civil lista támogatásával, a Demokrata Párt jelvénye nélkül indult. A pártvezetés nem állt mellé. A választók igen – a részvétel még emelkedett is.

A „vörös seriff”

De Luca beceneve Olaszországban: lo sceriffo rosso, a vörös seriff. A „seriff” a kilencvenes évekből ragadt rá, amikor polgármesterként lebontatott egy illegális betonüzemet és éjszakai razziákat vezetett az engedély nélküli utcai árusok ellen. A „vörös” a múltjára utal: a hatvanas években lépett be a Kommunista Pártba.

A becenév nem kopott meg. 2026 augusztusában a helyi sajtó megint „éjszakai seriffnek” nevezte, mert személyesen ment ki a tengerparti sétányra elzavarni az illegális árusokat.

Újraválasztása után az egyik első intézkedése az volt, hogy felállított egy húszfős rendészeti különítményt. A Nucleo Operativo Sicurezza létrehozásáról a városvezetés 2026. június 16-án döntött. A feladata: a rabláshoz közeli kisbűnözés, az engedély nélküli utcai árusítás, a civil ruhás ellenőrzés a vendéglátóhelyeken, az illegális parkolóőrök, az elhagyott épületek – és a látható jelenlét a sétányon. A folyamatos szolgálatot ellátó egységek számát hétről tizenegyre emelték.

Három hónappal később, 2026. szeptember 18-án aláírt egy rendeletet, amely a város 53 utcájára és terére vezetett be tiltásokat négy hónapra. Tilos az agresszív szélvédőmosás, a boltok előtti zaklató koldulás, az engedély nélküli parkolóőrködés, a közterületi vizelés, az engedély nélküli sátorozás. A bírság 100–300 euró, és jár mellé egy 48 órás kitiltás is – ha valaki ezt megszegi, duplázódik a büntetés.

Amit a városban csinált

És épített. Ez a másik fele a történetnek, e nélkül a seriff csak seriff volna.

Világsztár építészek egy déli kikötővárosban

De Luca egyik legnagyobb dobása az volt, hogy a nyolcvanas-kilencvenes években lecsúszó, ipari múltú Salernóba olyan építészeket hívott, akiket Milánó vagy Róma is megirigyelt volna.

A tengeri terminál Zaha Hadidtól. A város 1999-ben írt ki nemzetközi pályázatot, amelyet Hadid stúdiója nyert meg. Az építkezés 2005-ben indult, az épület 2016. április 25-én nyílt meg – néhány héttel az építész halála után, ez lett az első posztumusz elkészült Hadid-mű. Mintegy 4500 négyzetméter, két szinten.

Bírósági városrész David Chipperfieldtől. Ugyancsak 1999-es pályázat, nyolcvan meghívott irodával. A brit sztárépítész terve alapján épült fel a Cittadella Giudiziaria: az első három épületet 2014. március 7-én adta át maga De Luca, a többi 2016 és 2018 között készült el. Hat épület, a bírósági hivatalok 2020-ra költöztek be véglegesen.

A Crescent Ricardo Bofilltól. A katalán építész 2007-ben, De Luca felkérésére tervezte meg a mintegy 300 méter hosszú, 30 méter magas félkörívet, benne 120 lakással. Az előtte fekvő Piazza della Libertà 28 ezer négyzetméter, Olaszország legnagyobb tengerparti tere, alatta mintegy 700 parkolóhellyel. 2021. szeptember 20-án adták át.

Városrendezési terv Oriol Bohigastól. A barcelonai építész – aki az 1992-es olimpia városképét is jegyzi – kapott megbízást Salerno új általános tervére. Az alapgondolat: fordítsuk a várost a tenger felé, és „monumentalizáljuk a peremet, tegyük rendbe a központot”. A terv 2003-ra készült el, 2006-ban hagyták jóvá.

Szemét: a „salernói modell”

Ez talán a legkeményebb, számokkal is mérhető eredménye. 2008-ban bevezette a házhoz menő szelektív hulladékgyűjtést, két év alatt öt, egyenként mintegy harmincezres körzetre terjesztve ki.

Az eredmény: a szelektív gyűjtés aránya a 2009-es 45 százalékról 2011-re 70,31 százalékra ugrott. Salerno lett az egyik legelső százezer fő feletti olasz város, amely elnyerte a Legambiente „újrahasznosító település” címét.

A háttér teszi igazán beszédessé: ezekben az években tartott a campaniai szemétválság, Nápoly utcáin hegyekben állt a hulladék, és a nemzetközi sajtó ezzel volt tele. Ugyanabban a régióban, ugyanabban az időben Salerno a fordítottját produkálta. Az olasz sajtó akkor keresztelte el „salernói modellnek”.

Luci d’Artista: fény a holtszezonban

A 2006 óta minden télen megrendezett fényművészeti fesztivál a történelmi belvárost szabadtéri múzeummá alakítja. A 2025/26-os volt a huszadik kiadás.

Nem dekoráció: a lényege, hogy a turistaszezonon kívüli hónapokban hozzon vendéget a városba, és ezzel bevételt a helyi vendéglátásnak. A város évi 1,6–2,75 millió eurót költ rá – vagyis valódi, vállalt közpénzes befektetés, nem jótékonykodás.

Ami most épül

Az ötödik ciklus nem a babérokon ülésről szól. Néhány hónap alatt:

Rione Fornelle. 2026. szeptember 19-én fejeződött be a városrész megújítása: négy önkormányzati bérházblokk és a hozzájuk tartozó közterek, köztük a Piazza Matteo D’Aiello és a Piazza Cavour. De Luca a lakók között járta végig a területet.

Új városrendezési irány. 2026. szeptember 24-én fogadták el a településrendezési terv módosítását: stop a zöldmezős beépítésnek, elsőbbség a megfizethető bérlakásnak – diákoknak, időseknek és a középső jövedelmi sávnak –, és a meglévő épületállomány felújítása az új építés helyett. De Luca mondata: „egy tizennégy emeletes toronyház soha nem fog felépülni”.

Iskolák. 2026 szeptemberében adták át a Buonocore iskola új tornatermét.

 

Mi tehát a baloldali programja?

Érdemes feltenni a kérdést, mert a „vörös seriff” becenévből könnyű arra jutni, hogy a „vörös” csak a múltja, a „seriff” pedig a jelene. Nem erről van szó.

De Luca baloldalisága nem identitáspolitikai, hanem huszadik századi, városi baloldaliság: a fejlesztés motorja nem a befektető, hanem a közhatalom. Nem megvárja, hogy a piac rendbe tegye a várost, hanem megrendeli, kifizeti és végigviszi.

Ez négy ponton látszik a várospolitikájában:

A köztér nem áru. A tengerpartot és a belvárosi tereket nem adta el és nem engedte beépíteni magánberuházásnak – a Piazza della Libertà huszonnyolcezer négyzetmétere közterület maradt. A mostani ciklusban elfogadott városrendezési irány pedig kimondja: stop a zöldmezős beépítésnek, a meglévő épületállományt kell felújítani.

A lakhatás önkormányzati ügy. A Rione Fornelle négy önkormányzati bérházblokkját közpénzből újították fel, és az új terv a megfizethető bérlakást teszi elsőbbséggé – kifejezetten a diákok, az idősek és a középső jövedelmi sáv számára. Nem luxusberuházás, nem toronyház: „egy tizennégy emeletes toronyház soha nem fog felépülni.”

A közszolgáltatás maradjon közkézen. A hulladékgyűjtést nem kiszervezte, hanem önkormányzati céggel, a Salerno Pulitával végeztette el – és ez hozta a 45-ről 70 százalékra ugró szelektív arányt. Régióelnökként az állami egészségügy védelme volt a fő csatatere.

A kultúra gazdaságpolitika. A világsztár építészeket a város rendelte meg, nem egy fejlesztő. A Luci d’Artistát a város fizeti, évi 1,6–2,75 millió euróból – azért, hogy a holtszezonban is legyen forgalma a helyi vendéglátásnak. Ez klasszikus baloldali logika: a közösség beruház, hogy a kisvállalkozónak legyen miből élnie.

És itt jön a fordulat, amit itthon nehezen értenek: nála a rend is közszolgáltatás. A tiszta utca, a kivilágított tér, a zaklatásmentes bolt előtti járda nem a tehetőseknek jár, hanem azoknak, akik nem tudnak elköltözni onnan, ahol rendetlenség van. Nem a szegények ellen rendelt rendészetet – hanem azokért, akik a legkevésbé tudnak védekezni.

Amiért Józsefvárosnak érdemes odafigyelnie

Nem azért, mert Salerno olyan, mint a Nyolcadik. Nem olyan: kisebb, tengerparti, más az ország, más a jogrend.

Hanem azért, mert De Luca ugyanazt a dilemmát oldotta meg, ami itt évek óta megoldatlan: hogyan lehet valaki egyszerre baloldali és rendpárti.

A józsefvárosi vezetésben ez ma szereposztás kérdése: a polgármester a közbiztonsággal foglalkozik, az alpolgármester a szociális oldallal – és az alpolgármester szerint a rendészeti irány zsákutca.

Salernóban nincs szereposztás. Ugyanaz az ember állíttatja fel a rendészeti különítményt, és ugyanaz újíttatja fel az önkormányzati bérházakat. Ugyanaz tiltja ki a koldulást a boltok elől, és ugyanaz mondja, hogy toronyház nem fog épülni, mert bérlakás kell.

Egy dolog a végére

De Luca stílusa megosztó, a mondatai gyakran túl élesek, és a saját pártja rendszeresen kínosan feszeng tőle. A Demokrata Párt idén a jelvényét sem adta a nevéhez.

Őt viszont ez láthatóan nem érdekli. Az ő mércéje az, hogy tiszta-e az utca, épül-e valami, és van-e munka.

Lehet vitatkozni vele. De harminc év után is újraválasztják – és nem kicsivel.

Ti mit gondoltok? Melyik modell való Józsefvárosnak?