Az eklektika dícsérete a II. János Pál pápa téren

Na, szóval mész a nyolckerben, ott a II. János Pál pápa tér, amit a tősgyökeresek még mindig Köztársaság térnek hívnak, és ahol régen a pártházat ostromolták, most meg a négyes metró jön fel a föld alól. A sarok, ahol a Dologház utca beletorkollik a térbe, eleve hordoz egy erős adag pesti szürrealizmust. A dologház ugyanis az a hely, ahová a XIX. században a dologtalanokat, vagyis a koldusokat, csavargókat és prostituáltakat zárták be egy kis kényszermunkára, hogy megtanulják a rendet. Később kórház lett, baleseti intézet, aztán jött a rendszerváltás utáni nagy ingatlan-huzavona, és a romos pavilonokat végül megkapta a Konstantinápolyi Orthodox Patriarchátus.

És itt jön a csavar, amitől a Google Térképet pörgető gyanútlan állampolgár megvakarja a fejét: a térkép szerint ezen a ponton egy Lengyel–Magyar Ökumenikus Kápolna üzemel.

Hogy jön a lengyel-magyar ökumené a konstantinápolyi ortodoxokhoz a volt dologház udvarán? Úgy, hogy a pesti eklektika mindent elbír. Az épületbelsőben és a belső udvarban kialakítottak egy orthodox kápolnát Szent Piroska tiszteletére, és valahogy mellé/alá/fölé behúzták ezt a II. János Pál pápáról elnevezett lengyel-magyar egységet is. Az egész projekt mögött van egy vaskos adag történelmi emelkedettség, meg a Kelet és Nyugat közötti spirituális híd.

A valóságban persze az utcafrontról az egészből nem látsz szinte semmit, csak a komor, sokat látott falakat. Nem úgy kell elképzelni, mint egy rendes templomot, ahová vasárnap beesik a nép a piac után, hanem mint egy zártabb, szimbolikus és diplomáciai funkciójú bázist. A két nemzet örök barátságának és a bizánci rítusnak ez a fura, józsefvárosi zárványa egyszerre végtelenül bizarr és tökéletesen budapesti.

Aki arra jár, feltétlenül látnia kell, aki itt lakik, annak pedig tudnia róla és talán büszkének is lenni kerületünk eklektikus kis oázisára.