Kerületünk rejtett kincse: a BKV Előre SC

Józsefváros egyik legféltettebb, legautentikusabb közösségi kincse mélyen a Tisztviselőtelep szélén, a Sport utcában bújik meg. Itt fekszik a BKV Előre SC otthona, egy olyan futballszentély, amely a kerület igazi, rejtett büszkesége – még akkor is, ha a mindennapokban hajlamosak vagyunk elfeledkezni róla. Az 1920-as években épült, monumentális, műemléki védettségű fa főlelátó alatt megállt az idő: a deszkák illata és a százéves oszlopok a kerületi sporttörténelem legszebb fejezeteit őrzik.

Ez a pálya nem a csillogó tévés közvetítésekről vagy a milliárdos átigazolásokról szól, hanem rólunk, józsefvárosiakról. A klub igazi lelkét mindig is a közösség adta, amelynek csúcspontját az ezredforduló környékén a legendás B.O.R.T. (BKV Országos Radikális Tábor) jelentette. Ez a maroknyi, de annál elszántabb helyi szurkolói csoportosulás a hazai lelátói kultúra legszórakoztatóbb színfoltja volt. Amikor a fiúk rázendítettek a kultikus „Egy lakatlan sziget” kezdetű rigmusukra, a Sport utcai fák alatt bebizonyosodott, hogy a foci nálunk nem az agresszióról, hanem a zseniális józsefvárosi humorról, az öniróniáról és a feltétel nélküli klubhűségről szól.

A meccsnapok rituáléja azonban elképzelhetetlen a stadion tőszomszédságában működő, legendás Kék Egér Sportvendéglő nélkül. Ez a hely nem egy steril sportbár, hanem a környékbeliek igazi találkozóhelye. A hamisítatlan, békebeli vendéglátást idéző kockás abroszos hangulat, a házias melegkonyha illatai és a jéghideg csapolt sörök mellett itt egy asztalhoz ül a meccsről érkező törzsszurkoló, a villamosvezető és a délutáni sétából betérő józsefvárosi polgár. A Kék Egérben zajló világmegváltó beszélgetések legalább annyira a kerületi identitás részét képezik, mint a Teleki tér vagy a Gutenberg tér történetei.

A BKV Előre és a Sport utca világa egy olyan élő időkapszula itt, a Nyolcker szélén, amely minden hétvégén emlékeztet minket: Józsefváros büszkeségei nemcsak a történelemkönyvekben vagy a megújuló tereken laknak, hanem a sárga-kék zászlók alatt, a kapu mögötti korlátoknál és a söröskorsók mellett is.

A BKV Előre SC az elmúlt tíz évben igazi, megbízható állócsillaggá vált a magyar harmadosztályban (NB III). Bár a klub gazdag múltjában az élvonalbeli tagság is szerepel, az elmúlt évtized már nem a merész feljutási álmokról, hanem a stabil középcsapattá válásról és az időnkénti túlélési harcokról szólt.

A klubvezetés az elmúlt időszakban többször is nagy nevekkel próbálta felrázni a Sport utcai katlant. A legemlékezetesebb korszak kétségkívül az egykori hatszoros válogatott ikonná váló ifj. Albert Flórián nevéhez fűződik. A legendás aranylabdás „Császár” fia – aki az ezredfordulón játékosként is viselte a sárga-kék mezt – 2021 és 2023 között vezetőedzőként irányította a BKV-t. Érkezésekor a csapat épp egy adminisztratív bravúrral maradt bent a ligában, de „Kisflóri” kezei alatt a gárda magára talált, és kemény munkával stabilizálta a helyét a bajnokság elitjéhez közelebb. Mellette olyan elismert, rutinos szakemberek is megfordultak a kispadon az évtized során, mint a korábbi válogatott védő, Balogh Béla, vagy a klubhűség mintaképe, Menczeles Iván.

A keret gerincét az évek alatt olyan sokat látott, rutinos alsóbb osztályú spílerek és a helyi utánpótlás tehetségei adták, akik a szívüket is kitették a pályára. Sikerek és kudarcok váltakozták egymást: a bajnoki hullámzás mellett a legszebb pillanatokat a Magyar Kupa hozta el, ahol a fiúk többször is magasabb osztályú, akár NB I-es vagy NB II-es elitklubokat kényszerítettek térdre a patinás fa főlelátó előtt. Jelenleg a csapat továbbra is a harmadosztály kihívásaival küzd, büszkén őrizve Józsefváros és a fővárosi közlekedésiek hamisíthatatlan sportmúltját.

Idén sajnos a bennmaradásért kell szurkolni…

A BKV persze több más szakosztályban sikeresebb, mint a futball, ezekkel későbbi cikkeinkben rendszeresen foglalkozni fogunk.