Kerítéssel, kapukkal, térgondnokkal – egy józsefvárosi lakos javaslata a Horváth Mihály tér megújítására

Engedjék meg, hogy megosszam a gondolataimat Önökkel, valamint a józsefvárosi lakosokkal az elmúlt években a budapesti belvárosban kialakult szociális és közbiztonsági krízis köztereinkre gyakorolt hatásáról.

Október közepén járt le a Rév8 Zrt. által készített, a Horváth Mihály tér megújításával kapcsolatos látványtervek véleményezési határideje. Úgy gondolom, hogy a tervekkel kapcsolatban megfogalmazott aggályok jó alkalmat teremtenek arra, hogy konstruktív párbeszéd és közös gondolkodás induljon el a kerületi lakosok körében a józsefvárosi közterek használatáról.

Üdvözlendő, hogy a közösségi médiában és a Rév8 Zrt. honlapján közzétett látványtervek és tervleírások alapján a Horváth Mihály téren a korábbi, egybefüggő betonfelületek helyén 25 új fát ültetnének, valamint további cserje- és évelőágyásokat alakítanának ki. Véleményem szerint ezzel egy élhetőbb, zöldebb köztér jöhetne létre, ahol az arra sétálók és a környéken lakók is szívesen töltenének időt.

Álláspontom szerint a terv többi eleme azonban kevésbé szerencsés. Az ezekkel kapcsolatos észrevételeimet a tervezőknek e-mailben, valamint az október 15-én megtartott tervbemutató beszélgetésen személyesen is jeleztem.

A koncepció leírásában visszatérő elem egy nyitottabb, átjárhatóbb közpark kialakításának igénye, amely megkönnyítené az áthaladást. A tervek szerint a telepítendő fák és cserjék közelében további padokat és ülőfelületeket helyeznének el, a tér növényzete pedig sűrűbbé, ligetesebb jellegűvé válna.

Véleményem szerint a sűrűbb növényzet és a nyitottabb tér együttes koncepciója súlyosan elhibázott, és az elmúlt években kialakult belvárosi közbiztonsági, közhigiéniai és szociális krízishelyzet teljes félreértelmezésén alapul. A tervek ugyan még a krízis megjelenése előtt készültek, de indokolt lenne azokat a jelenlegi és jövőbeli helyzethez igazítva átgondolni.

Azt gondolom, hogy az elmúlt évek, évtizedek során kialakult szociális, közbiztonsági és közhigiéniai válság, amely 2025-ben és 2026-ban elérte Budapest belvárosi kerületeit is, indokolttá teszi a VIII. kerületben tervezett közterületi projektek felülvizsgálatát. A korábbi, nyitottabb közösségi terek kialakítását érdemes lenne a jövőben újragondolni, és védettebb, kerítéssel körülvett, kapukkal lezárható, napközben állandó térgondnoki szolgálattal működő köztereket létrehozni. Különösen fontosnak tartom, hogy a játszótér zárhatósága és védettsége a megújítás után is megmaradjon.

Sajnos 2026 őszére oda jutottunk, hogy számos más köztérhez hasonlóan a Horváth Mihály tér padjait is életvitelszerűen közterületen élő személyek, a közterületi vagy társasházi kukákban PET-palackokat gyűjtők, illetve szerhasználattal küzdő emberek használják. Közülük egyesek alkoholt és kábítószert fogyasztanak a téren, a közösségi együttélés legalapvetőbb szabályait sem tartják be, és a növényzet takarásában végzik el természetes szükségleteiket.

Az a véleményem, hogy a jövőben a Horváth Mihály teret is a kerületben található Mátyás tér, Teleki László tér és a Kálvária tér mintájára kellene megújítani: a tér egészét körülvevő kerítéssel, éjszakára zárható kapukkal, valamint napközben állandó térgondnoki vagy kerületőri jelenléttel. Ezzel javítani lehetne a jelenlegi helyzeten, amelyben a helyi lakosok, idősek, gyermekes családok vagy éppen fiatal párok nem szívesen időznek a téren, esetenként pedig már leülni sem mernek. Csökkenthető lenne annak a kockázata is, hogy a tér a környező társasházakba történő illetéktelen bejutási kísérletek kiindulópontjává váljon.

Ezzel a zárt koncepcióval a megújult tér berendezéseit vagyonvédelmi szempontból is hatékonyabban lehetne megóvni, a park tisztasága is könnyebben fenntartható lenne, így a kerületi lakosok is szívesebben pihennének itt.

Fontosnak tartom megjegyezni, hogy a köztereink ilyenfajta védelmének és átalakításának célja nem a legelesettebb embertársaink kirekesztése, hanem egy olyan önkormányzati szemlélet érvényesítése, amely az állandó térgondnoki jelenlét révén mindenkivel betartatja a közösségi együttélés legalapvetőbb szabályait. Ez egyaránt védené a köztereken időt töltő embereket és a köztéri berendezéseket.

A tervbemutatón személyesen, illetve e-mailben megfogalmazott felvetéseimre az alábbi válasz érkezett:

„A Horváth Mihály tér megújítása hosszabb távú terv. A projekt jelenlegi szakaszában egyelőre a tervezésre áll rendelkezésre költségvetési fedezet. Célunk, hogy olyan közteret alakítsunk ki, amely a jövő igényeit is kiszolgálja, nem pedig a jelenlegi társadalmi krízis határozza meg. A jövőképünk szerint a társadalmi problémák kezelésére a maguk helyén megfelelő válaszok születnek, a közterek demokratikus használata pedig továbbra is biztosított.

A tér jelenlegi kialakítása a használatát is meghatározza. A Kálvária és a Teleki tér elsősorban parkként működik, nagy zöldfelületekkel és játszótérrel, ezen térrészek védelme biztosított, míg a Horváth Mihály tér inkább fásított köztér, amely többféle funkciót tölthet be, és akár rendezvényeknek, megemlékezéseknek is helyet adhat.

A teret nem szeretnénk teljes egészében körbekeríteni. A játszótéri részek természetes megjelenésű kerítést kapnának, kapuval zárható kialakítással. Ez a gyermekek biztonságát szolgálná, és egyértelművé tenné a játszótér védett jellegét is.”

A fenti válaszban a tervezők és a kerületi önkormányzat által megfogalmazott célok véleményem szerint összeegyeztethetők az általam tett javaslatokkal. Az indoklás egyes elemeivel kapcsolatban ugyanakkor az alábbi észrevételeim vannak:

Egyetértek azzal, hogy egy köztér megújításának mindig a jövő igényeit kell szolgálnia. Ugyanakkor nem tartom megalapozottnak azt a várakozást, hogy a jelenlegi krízis csupán átmeneti nehézség, amellyel a tér hosszú távú kialakításakor nem kell számolni. Az elmúlt évtizedekben leépült állami szociális ellátórendszer hiányosságai, a szakemberhiány, a lakhatási válság, a rendőrség több ezer fős létszámhiánya, valamint a szintetikus drogok globális elterjedése és annak már hazánkban is érezhető következményei még évekig, akár évtizedekig velünk maradhatnak. Jelenleg sajnos ez tűnik reális jövőképnek, ezért úgy gondolom, hogy köztereink kialakításakor is számolni kell ezekkel a körülményekkel.

A közterek demokratikus használata kiemelt jelentőségű, azonban ez nem jelentheti azt, hogy szabályszegő személyek csoportja korlátlanul kisajátíthatja a köztereket, ellehetetlenítve azok használatát mások számára. John Stuart Mill szabadságfelfogását alapul véve az egyén szabadsága addig terjed, amíg azzal nem sérti vagy korlátozza mások szabadságát és jogait. Ha ennek a liberális szabadságelvnek az érvényesülését a kerületi önkormányzat és a rendőrség biztosítani tudja a nyitott térkoncepció megtartásával, az üdvözlendő. Jelenleg azonban sem a Horváth Mihály téren, sem a Blaha Lujza téren nem ezt tapasztalom.

A Horváth Mihály tér inkább fásított köztér, amely többféle funkciót tölthet be, és akár rendezvényeknek, megemlékezéseknek is helyet adhat. E közösségi funkciók betöltését véleményem szerint sem a tér körbekerítése, sem az állandó térgondnoki szolgálat bevezetése nem akadályozná. A tér minden oldalán kapukat lehetne kialakítani, amelyek napközben nyitottak lennének, így biztosított lenne az áthaladás és a rendezvények megtartása is. A kerületben erre pozitív példa is van: bár az Orczy-park nem önkormányzati fenntartású közterület, kerítéssel körülvett, állandó őrszolgálattal működő parkként is számos közösségi rendezvénynek ad otthont.

(A levélíró által a zárt koncepcióról mesterséges intelligencia segítségével készített látványterv a cikk elején látható. – a szerk.)

Köszönöm, hogy végigolvasták a levelemet.

Üdvözlettel,
dr. Lukácsi Marcell
józsefvárosi lakos