Barcelona után Józsefváros? Mit tanít Ada Colau elbukott társadalmi kísérlete

Mi köze lehet Ada Colau barcelonai rendőrségi kísérletének Józsefvároshoz? Több, mint elsőre gondolnánk. Udvarhelyi Tessza, Józsefváros jelenlegi alpolgármestere ugyanis évekkel ezelőtt személyesen is tanulmányozta a Barcelona en Comú tapasztalatát, később pedig a barcelonai polgármester történetét kifejezetten a Pikó András-féle józsefvárosi kampánnyal kapcsolta össze.

Mit akart valójában Ada Colau

Ada Colau és a Barcelona en Comú 2015-ben olyan városvezetési programmal került hatalomra, amely a rendőrség működését is alapjaiban akarta átalakítani. Nem Barcelona teljes rendőrségének megszüntetéséről volt szó, hanem a Guardia Urbana bizonyos, különösen a rohamrendőri és közrendvédelmi feladatokat ellátó egységeinek leépítéséről. A hangsúlyt a közelségi rendészetre, a megelőzésre és a közösségi megoldásokra akarták helyezni.

A tervből lett is valami. 2019-ben megszüntették az USP-t, a Guardia Urbana korábbi közrendvédelmi egységét. Csakhogy a történet itt nem ért véget.

Az USP-ből UREP lett

Az USP helyén létrehozták az UREP-et, vagyis egy sürgősségi és közelségi megerősítő egységet. A név és a szervezeti keret megváltozott, de – a szakszervezetek és a katalán sajtó szerint – a rendőri állomány jelentős része megmaradt, és a feladatkör is nagyrészt ugyanaz maradt. Az új egység pedig olyan feladatokban találta magát, amelyekhez továbbra is szükség volt közrendvédelmi kapacitásra.

Tömegrendezvények, zavargások, sürgősségi helyzetek, közrendvédelmi beavatkozások.

2021-ben már arról írt a La Vanguardia, hogy az UREP közrendvédelmi feladatokban is részt vesz. 2022-ben az El País pedig arról számolt be, hogy az UREP 179 rendőrt számlált. Vagyis az eredetileg megszüntetni kívánt speciális rendőri kapacitás nem tűnt el. Átalakult, más nevet kapott, majd részben visszatért a korábbi funkciójához.

Ugyanez a minta a lakhatásban is

Ada Colau lakhatási aktivistaként lett polgármester, a legnagyobb ígérete is a lakhatás volt – és itt is hasonló történt, mint a rendészetben.

A 2018-ban bevezetett szabály szerint minden nagyobb új fejlesztés 30 százalékát szociális bérlakásként kellett volna megépíteni. A kvóta az iparág szerint nem hozta a várt eredményt, és visszavetette az építkezéseket. A Colaut váltó városvezetés 2023-ban maga is hibának nevezte a szabályt, és a módosításán kezdett dolgozni – a változtatás azonban elakadt, a kvóta pedig érvényben maradt: a spanyol Legfelsőbb Bíróság 2026 februárjában jóváhagyta.

Közben a bérleti díjak elszálltak. A katalán lakásügynökség adatai szerint egy barcelonai lakás átlagos szerződéses havi bérleti díja 2014 és 2024 második negyedéve között 668 euróról 1132 euróra, vagyis mintegy 70 százalékkal nőtt – a Público összevetése szerint nagyjából négyszer gyorsabban, mint a fizetések, amelyek 2013 és 2022 között 17,5 százalékkal emelkedtek (a két időszak nem teljesen azonos).

Colau alatt Barcelona egyúttal „menedékvárosnak” (ciutat refugi) nyilvánította magát: a lakcím nélkül élőket is nyilvántartásba vette, hogy hozzáférjenek az önkormányzati ellátásokhoz, és nyíltan szembement a spanyol kormány szigorúbb bevándorláspolitikájával.

Ami viszont tanulságos: ugyanaz a minta, mint a rendészetnél. Erős elvi program, amely a gyakorlatban máshová futott ki, mint ahogy a kitalálói gondolták.

És itt érkezünk el Józsefvároshoz

Udvarhelyi Tessza 2019-ben a Mércén részletesen írt a Barcelona en Comú tapasztalatairól. 2017-ben Barcelonában járt a Fearless Cities konferencián, amelynek egyik témája éppen az volt, hogyan lehet a barcelonai municipalista tapasztalatokat más városokban is alkalmazni. Később részt vett a La BrigAda nevű nemzetközi programban is, amely Ada Colau újraválasztási kampányához kapcsolódott.

A kapcsolat 2020-ban még közvetlenebbé vált. Udvarhelyi „A barcelonai polgármester és a Pikó-kampány” címmel írt a Mércén. A cikkben a barcelonai polgármester történetét kifejezetten Pikó András 2019-es józsefvárosi kampányával állította párhuzamba, és beszámolt egy Ada Colauról készült dokumentumfilm vetítéséről is, amelyet a Pikó Andrást támogató civilekkel közösen szerveztek.

Udvarhelyi Tessza azóta már nem civil szervezőként figyeli az önkormányzati működést: Józsefváros alpolgármestere, és többek között társadalompolitikai, szociálpolitikai, lakáspolitikai és közösségfejlesztési területekért felel.

De a kapcsolat dokumentált, a barcelonai tapasztalat pedig nem pusztán egy távoli külföldi történet: ugyanaz a politikai és civil közeg, amelyben Ada Colau modellje fontos hivatkozási pont volt, Józsefvárosban is megjelent, és Udvarhelyi Tessza ma már az önkormányzat vezetésének tagja.

Mit tanulunk ebből?

Barcelonában egy politikai közösség úgy gondolta, hogy a városi problémákra másfajta rendészeti szemléletet kell adni. A keményebb rendőri fellépés visszaszorítása, a közösségi és megelőző megoldások kerültek előtérbe. Aztán kiderült, hogy bizonyos helyzetekben a városnak mégis szüksége van azokra a rendőri képességekre, amelyeket korábban vissza akart szorítani.

A kérdés ma már nem az, hogy Barcelona jó vagy rossz példa volt-e.

Hanem az, hogy mit tanulunk abból, ami Barcelonában végül történt.

És ha már Barcelona eljutott Józsefvárosig: mi történik Józsefvárosban?

Források: Mérce · Público (Agència Catalana de l’Habitatge és INSS adatai alapján) · Spanish Property Insight · La Vanguardia, El País