Megkerestük a BMSZKI-t: a flakonozók többsége nem hajléktalan, a drogterjesztés miatt a rendészeti fellépésre szükséges
A palackgyűjtés körüli feszültségek miatt megkerestük a BMSZKI-t. Breitner Péter, a Budapesti Módszertani Szociális Központ és Intézményei (BMSZKI) szakmai igazgatóhelyettese a kérdésünkre adott válaszában két dolgot mond ki. Az egyik, hogy a közterületi palackgyűjtők egy része drogfogyasztó, és ezek az emberek túlnyomó többségükben nem hajléktalanok. A másik, hogy a MOHU terve – a készpénzes kifizetés megszüntetése – az üveggyűjtéssel foglalkozók többsége szempontjából várhatóan eredménytelen próbálkozás lesz: a kuponokra hetek alatt kialakul a maga dílerhálózata.
Breitner Péter itt is két alapproblémát azonosít:
Hozzáteszi:
A megállapítás tétje az, hogy minek tekintjük a jelenséget. A köztéri gyűjtögetés körüli feszültségeket a közbeszéd rendszerint automatikusan a hajléktalan emberekhez köti – a BMSZKI tapasztalata szerint viszont a gyűjtők jelentős része nem közülük kerül ki. Ha pedig nem hajléktalanügyi kérdésről van szó, akkor a szociális ellátórendszertől hiába várunk rá megoldást.
Fontos az is, hogy:
A kuponok feketepiaca
A MOHU javaslata szerint a palackvisszaváltásban megszűnne a készpénzes kifizetés, és maradna a boltban levásárolható kupon, illetve a REpont applikáción keresztüli banki utalás. A BMSZKI szakmai igazgatóhelyettese szerint ez az üveggyűjtéssel foglalkozók többségénél nem fogja elérni a célját.
Indoklása szerint a nyomorban, szegénységben élők részvételével zajló piaci mechanizmusok – az üvegvisszaváltás és a dizájnerdrogok használata egyaránt – kőkemény szabályok szerint működnek: azonnal reagálnak és alkalmazkodnak a feltételek megváltozásához.
„Ha a MOHU megszünteti a készpénzes kifizetést és azt boltban levásárolható kuponra cseréli, várhatóan hetek alatt kialakul az az újabb dílerhálózat, amely a kuponokat – valószínűleg az eredeti értéküknél alacsonyabb áron – készpénzre váltja. Ha pedig a kuponokkal egyesek mégis vásárolni próbálnának, az üvegvisszaváltóknál megjelenő emberek által keltett feszültség és nemtetszés a kuponok beváltási helyéül szolgáló boltokba kerül át.”
Vagyis a terv Breitner Péter olvasatában nem megszünteti a jelenséget, hanem áthelyezi: a gyűjtés nem áll le, a körülötte keletkező konfliktus viszont az automatáktól a boltok pénztáraihoz vándorol. A veszteséget közben az viseli, aki a palackokat összeszedte – a kupont készpénzre váltó közvetítő ugyanis a visszaváltási díj egy részét leveszi.
– zárja a gondolatmenetet.