Mi lesz a társasházakkal, ha beköszönt a hideg? Hogyan éljük túl a flakonháborút?

Aki a belvárosban lakik, annak nem kell magyarázni, miről lesz szó. Éjjel csörömpölés a kapualjból, reggel szétdobált szemét a járdán, és a kapu, amit valaki megint kitámasztott egy darab kartonnal, mert úgy kényelmesebb kijönni a zsákokkal.

Ötször hívtam a 112-t az elmúlt hetekben. Egyszer jött ki járőr, nagyjából huszonöt perccel a hívás után, amikorra már nem volt ott senki. A másik négy bejelentésre semmi. Egyetlen ember tapasztalata, tudom, de a kerületi Facebook-csoportokban hónapok óta ugyanezt írják mások is.

Most jön a hideg, és ettől az egész átkerül a kapun belülre.

A visszaváltási rendszer bevezetése óta a belső kerületek lettek az ország palackgyűjtő telepe. Az ország szegényebb, munka nélküli vidékeiről egyre többen jönnek fel, mert azt hallották, hogy Pesten napi tízezreket lehet keresni a kukákból. Mire kiderül, mennyire nem így van, már itt vannak, pénz nélkül. A Telex szeptember 14-i összeállítása szerint az ország legkülönbözőbb pontjairól érkeznek: van, aki Tolna megyéből ingázik fel naponta. A szállókon dolgozók szerint sokakat hajléktalanként azonosít az utca, holott van hol lakniuk, csak nem ott, ahol pénzt lehet keresni.

Ezen a ponton szokás elkanyarodni afelé, hogy kik ezek az emberek és honnan jöttek. Engem jobban érdekel, hogy mi lesz akkor, ha

Ötven forint egy palack

A sajtóban napi harminc-negyvenezer, néhol százezer forintos palackbevételekről lehetett olvasni. Üljünk le egy percre számolni, mert erre épül minden más.

Egy visszaváltható palack ötven forintot ér. Napi százezer forinthoz kétezer palackot kell összeszedni, egyetlen embernek, egyetlen nap alatt. A harmincezerhez hatszázat. Aki látott már valakit két degeszre tömött zsákot vonszolni a Népszínház utcán, az tudja, hogy abban nagyjából kétszáz palack van, és azt még el is kell vinni egy automatáig, ahol sorban kell állni, és ahol a gép a fél kerületben tele van.

Ebből következik minden, ami az utcán látszik. Aki elhiszi a nagy számokat, felül a vonatra. Amikor kiderül, hogy a kukákban nincs napi hatvanezer forint, már nincs hová visszamennie. Marad, és mélyebbre nyúl.

A nyolcvanezres címlapok

Itt jön egy kellemetlen rész, mert a sajtóról lesz szó: hónapok óta futnak a „napi nyolcvanezer forint a kukákból” típusú címek. Egyikhez sem kellett számológép, mert a pontosság nem volt tét.

Egy ilyen cím nem marad a képernyőn. Eljut egy munka nélküli faluba, ahol valaki elolvassa, és másnap megveszi a jegyet.

Novembertől a lépcsőházban folytatódik

Két dolog történik egyszerre, amint lehűl az idő.

Az egyik nyilvánvaló: aki nyáron egy kapualjban aludt, télen fűtött helyet keres, és egy belvárosi bérház lépcsőháza erre tökéletes. A közös képviselők ezt évtizedek óta ismerik. Idén viszont sokkal többen keresnek ilyen helyet.

A másik kevésbé kézenfekvő. Télen a járókelők alig isznak üdítőt az utcán, tehát a közterületi szemetesekbe is alig kerül palack. Nyáron egy utcai kuka még hozott valamit a gyűjtőnek. Novembertől szinte semmit. Ezért fordul a figyelem a háztartási hulladék felé, ami a kapualjakban és a lépcsőházakban áll.

A kapurongálásokból már most több van, mint tavaly ilyenkor, a helyzet rohamosan romlik: berúgott kapuszárnyak, tönkretett zárak, kiszedett kilincsek. A javítás a közös költségből megy, és amíg a lakatos kijön, a kapu napokig nyitva marad.

Rongálni egyébként nem muszáj. Elég megvárni, amíg valaki hazaér, és bemenni mögötte.

Mi történik odabent

Erről ritkán esik szó konkrétan, pedig enélkül nehéz megérteni, miért ideges egy egész ház.

A közös képviselők és a lakók beszámolói szerint a lépcsőház télen már nem csak alvóhely. Idegenek húzzák meg magukat a félemeleten, a pincében és a padlásfeljárón, a közös teret vécének használják, alkoholt és kábítószert fogyasztanak, és előfordul, hogy szexuális tevékenységet folytatnak ott. Reggel a lakók takarítják el a nyomait, a nagytakarítást és a kárt a ház fizeti.

Aztán ott a lopás. A földszinten hagyott kerékpárok, a babakocsik, a költözéskor átmenetileg lent tárolt bútorok és a postaládák a leggyakoribb célpontok, vagyis pontosan azok a dolgok, amiket a lakók évtizedeken át nyugodtan lent hagytak.

A szemét sem marad a kukában: több házból jelezték, hogy az udvaron és a kapualjban szórták szét, több helyen pedig felgyújtották a szemeteseket.

Egy ilyen lépcsőházra nehéz azt mondani, hogy „rendezetlen”. Az a ház elvesztette az ellenőrzést a saját területe felett.

Amit a házak csinálnak, mert más nem csinálja

Több kerületi társasház nem várja meg, mi lesz. Amiket lépnek, azokban nincs semmi újdonság, de együtt működnek.

A kapukódot sok helyen megszüntették. A számkódos beléptetés terjed a leggyorsabban: elég egyszer valaki mögött belépni vagy megnézni, ki mit üt be, és a kód egy hónap alatt fél utcányi ember fejében van. Ezek a házak kulcsra vagy chipre álltak át.

Alsó zár a kapura. A kapuszárny aljára szerelt élzár vagy tolóretesz néhány tízezer forintból megvan, és pont azt a pontot rögzíti, ahová a rúgás ereje esik. A legolcsóbb dolog, amit egy ház tehet.

A kuka ügye bonyolultabb, mint amilyennek látszik. A tartalmát vagy a lépcsőházban, vagy az utcán túrják szét, a szemetet pedig vagy az udvaron, vagy a járdán fújja szét a szél. A kuka helye tehát csak azt dönti el, ki takarít és hol látszik a kár. A feltúrást önmagában egyetlen helyszín sem akadályozza meg — ahhoz vagy zárható tároló kell, vagy az, hogy ne maradjon benne visszaváltható palack.

Mozgásérzékelős világítás a kapualjba és a lépcsőfordulóba. A kamera is hasznos, de a fény azonnal hat.

Biztonsági szolgálat. Ahol van rá pénz, több ház összeáll és közösen szerződik. A kerületi társasházak túlnyomó többségének erre nincs kerete.

Egy dolgot érdemes most elintézni: ezekhez a lépésekhez közgyűlési határozat kell, a zárcseréhez és a kapukód megszüntetéséhez mindenképp. Aki szeptemberben elkezdi, a fűtési szezonra végigér rajta. Aki januárban kezd, az a tél felét végigvárja.

Amit ma este meg lehet tenni

A zárcseréhez közgyűlés kell. A következőkhöz semmi.

Várd meg, amíg a kapu tényleg bezárul. A legtöbb kapuban elektromos zárfogadó van: amíg a kaputelefon nyitójelet ad, a zárnyelv szabadon jár, és a fogadó búg. Amíg ez a búgás szól, a kaput bárki kinyithatja, a memóriás fogadóknál pedig a hang elhallgatása után is nyitva marad a zár az első nyitásig. Meg kell várni a búgás végét és a zárnyelv kattanását. Két másodperc az egész.

Csak annak nyiss kaput, akiről tudod, kicsoda. A futárt, a szerelőt és a vendéget várja meg az, akihez érkezett.

Váltsuk vissza mi a palackot. A legfurcsább tanács a listán, és valószínűleg a leghatásosabb. A házba jórészt a visszaváltható palack miatt jönnek be. Ha a lakók maguk viszik le az automatához a palackot és a dobozt, a kukában nem marad olyasmi, amiért érdemes bemászni a kapun.

Ne hagyj értéket a földszinten. A bicikli, a babakocsi, a költözéskor lent felejtett bútor eddig megúszta. Ezen a télen nem fogja.

Figyeljünk egymás holmijára. Egy ház akkor működik, ha a szomszéd észreveszi, hogy idegen áll a postaládák előtt, és szól.

A számlát mi álljuk

Tegyük tisztába, kinek a dolga volna ez. A közterület rendjéért az önkormányzat és a rendőrség felel. A hajléktalanellátás és a szenvedélybeteg-ellátás állami és fővárosi feladat. A visszaváltási rendszert a MOHU és a jogalkotó rakta össze, a hibáit is ők építették bele.

A gyakorlatban viszont a zárcserét, a kapumegerősítést, a hulladéktároló átalakítását és az éjszakai világítást a lakóközösségek fizetik a közös költségből. A kerület egyeztet, a kormány szigorítást ígér, a ház meg kiállítja a csekket a lakatosnak.

És a rendőrségről még annyit: amikor huszonöt perc múlva ér ki egy járőr, azért nem feltétlenül a járőr a felelős. Kevesen vannak, és valószínűleg idén sem lesz béremelés a rendvédelemben. De ha egy bejelentésre elég lassan érkezik meg valaki ahhoz, hogy már ne kelljen intézkedni, az egy idő után nem véletlennek, hanem gyakorlatnak tűnik.

Addig marad, ami rajtunk múlik: be kell csukni a kaput magunk mögött. Kevés, tudom. De most ennyi van a kezünkben.

A te házadban mit léptetek eddig? Írd meg kommentben – összegyűjtjük, mi vált be és mi nem.