A Fiumei úti sírkerttől leválasztott, mintegy 6,5 hektáros területen 1874-ben nyílt meg. 1904-től Lajta Béla irányításával alakították át, a szertartási épület is az ő munkája. Az 1950-es évektől alig temettek ide.
A temető létrejöttét Pest városa és az izraelita hitközség 1872-ben kötött szerződése alapozta meg. Kezelője az 1788-ban alapított Pesti Chevra Kadisa volt, amely a temetkezés mellett jótékonysági feladatokat is ellátott. 1874 és 1892 között ez volt Pest egyetlen működő zsidó temetője, a neológ és az ortodox közösség egyaránt ide temetkezett. Az elsők között, 1874-ben helyezték itt nyugalomra Schossberger Simon Vilmost, az első zsidó vallású magyar nemest, a pesti hitközség elnökét, akinek mauzóleumát Wagner Sándor tervezte.
Miután 1893-tól a temetések nagy része az újonnan megnyitott Kozma utcai temetőbe került át, a Salgótarjáni utcai sírkert elsősorban a jómódú, tekintélyes családok temetkezőhelye lett. Lajta Béla 1904 és 1913 között a szertartási épület mellett a fogadócsarnokot és az udvart is megtervezte.
A holokauszt áldozatait 1944. december 24-ig temették ide, a temetések 1945. január 29-én folytatódtak. Az 1960-as évektől a sírkert egyre inkább elhanyagolttá vált. Egésze 2002 óta műemlék, 2016 óta a Nemzeti Örökség Intézete kezeli, amely megkezdte helyreállítását.
Kapcsolódó szócikkek
| Események itt | Megnyitják a Salgótarjáni utcai zsidó temetőt |
|---|
Források
- Nemzeti Örökség Intézete – A Salgótarjáni utcai zsidó temető története: https://zsidotemeto.nori.gov.hu/a-temeto-tortenete
Utoljára frissítve: 2026. szeptember 29.