Kossuth Lajos 1894. március 20-án hunyt el torinói emigrációjában. Holttestét vonaton szállították haza: a koporsót hozó szerelvény március 30-án délután futott be a Nyugati pályaudvarra. Innen hatlovas halottaskocsi vitte a Nemzeti Múzeumhoz, amely 1861 óta a nemzet nagy halottainak hagyományos ravatalozóhelye volt.
A ravatalt a múzeum előcsarnokában állították fel, és a közönség március 31-én éjfélig vehetett búcsút a volt kormányzótól. A temetésre április 1-jén került sor a Kerepesi úti temetőben, a mai Fiumei úti sírkertben. A korabeli lapok 300 ezer és egymillió közötti tömegről írtak; a felső becslés valószínűleg túlzó, de a menet így is a dualizmus korának legnagyobb tömegmegmozdulása lett.
Az eseménynek politikai feszültsége is volt: Ferenc József akaratára a kormány tagjai, a hadsereg és az egyházak vezetői hivatalosan távol maradtak a szertartásról. Kossuth sírja fölé később mauzóleum épült a sírkertben.
Források
- Rubicon – Kossuth Lajos temetése: https://rubicon.hu/hu/cikkek/kossuth-lajos-temetese
- Nemzeti Örökség Intézete – Magyar Nemzeti Múzeum: https://intezet.nori.gov.hu/nemzeti-emlekhelyek/budapest/magyar-nemzeti-muzeum