Kossuth Lajos ravatala a Nemzeti Múzeumban

Kossuth Lajos 1894. március 20-án, késő este hunyt el torinói emigrációjában. Holttestét – mivel Ferenc József ellenezte a hajón történő szállítást – vonaton hozták haza: a koporsót hozó szerelvény március 30-án délután futott be a Nyugati pályaudvarra. Innen hatlovas halottaskocsi vitte a Nemzeti Múzeumhoz, amely 1861 óta a nemzet nagy halottainak hagyományos ravatalozóhelye volt; 1861 és 1944 között itt búcsúztatták egyebek mellett Teleki Lászlót, Bem Józsefet és Ady Endrét is.

A ravatalt a múzeum előcsarnokában állították fel, és a közönség március 31-én éjfélig vehetett búcsút a volt kormányzótól; ezrek rótták le kegyeletüket. A temetésre április 1-jén került sor a Kerepesi úti temetőben, a mai Fiumei úti sírkertben. A szertartást nem az állam, hanem a főváros szervezte; a gyászolók között ott volt Jókai Mór, Horánszky Nándor és Herman Ottó is. A korabeli lapok 300 ezer és egymillió közötti tömegről írtak; a felső becslés valószínűleg túlzó, de a menet így is a dualizmus korának legnagyobb tömegmegmozdulása lett.

Az eseménynek politikai feszültsége is volt: Ferenc József akaratára a kormány tagjai, a hadsereg és az egyházak vezetői hivatalosan távol maradtak a szertartásról, a Rubicon összefoglalója szerint még a főváros első embere, Ráth Károly sem jelent meg. Kossuth sírja fölé később mauzóleum épült a sírkertben.

Utoljára frissítve: 2026. szeptember 29.

← Nyolcpédia – józsefvárosi lexikon