Kossuth Lajos 1894. március 20-án, 91 éves korában hunyt el Torinóban. Holttestét – mivel Ferenc József ellenezte a hajóval történő szállítást – vonaton hozták haza, és március 30-án érkezett Budapestre, ahol hatalmas tömeg várta. Az uralkodó megtiltotta az állami gyászt és a hivatalos állami temetést, ezért a szertartást a főváros rendezte meg; Kossuth Budapest díszpolgáraként kapott díszsírhelyet a kerepesi temetőben.
A temetésre 1894. április 1-jén került sor, országos, jóllehet nem hivatalos gyász keretében. A gyászmenet a Nemzeti Múzeumtól indult, ahol a koporsót előzőleg felravatalozták. Állami tisztségviselők, így a kormány tagjai sem vehettek részt rajta, a gyászolók között azonban ott volt Jókai Mór, Horánszky Nándor és Herman Ottó is.
A beszámolók szerint csaknem félmillió ember kísérte a gyászmenetet, amelyet a sírkert története Magyarország valaha volt egyik legnagyobb temetéseként tart számon; a korabeli lapok becslései 300 ezer és egymillió fő között mozogtak.
Kossuth ideiglenes sírjából 1909. november 25-én helyezték át – feleségével, lányával és húgával együtt – a számára épült, 1903-ban megkezdett eklektikus mauzóleumba, amelyet Gerster Kálmán és Stróbl Alajos tervezett. Az építmény egyben az ország legnagyobb síremléke.
Források
- Honvédelem – 123 éve temették el Kossuth Lajost: https://honvedelem.hu/hatter/multidezo/123-eve-temettek-el-kossuth-lajost.html
- Fiumei úti sírkert – A temető története: https://fiumeiutisirkert.nori.gov.hu/a-temeto-tortenete
- Rubicon – Kossuth Lajos temetése: https://rubicon.hu/hu/cikkek/kossuth-lajos-temetese
Utoljára frissítve: 2026. szeptember 29.