A Győr vármegyei Téten született 1788. február 5-én. Tizenhat évesen a győri katonai intézetbe került, majd a 32. gyalogezred kadétjaként, később zászlósként részt vett a napóleoni háborúkban. 1806 és 1809 között a Szerémségben teljesített határőri szolgálatot, a leobeni ütközetben francia fogságba esett, 1809-ben főhadnaggyá léptették elő. 1811-ben szerelt le, ezután a bécsi akadémián festészetet tanult, arcképeket, akvarelleket és rézmetszeteket készített.
Igazi hivatását mégis az irodalomban találta meg. Az 1822-ben alapított Aurora című almanach szerkesztőjeként fiatal írókat – köztük Vörösmarty Mihályt – gyűjtött maga köré, és így a modern magyar irodalom és az új költői nyelv kialakulásának egyik kulcsszereplője lett. Történelmi drámái közé tartozik A tatárok Magyarországon és a Stibor vajda (1818), utolsó ilyen műve a Csák Máté (1830).
Leghíresebb költeménye a Mohács című elégia (1824). Vígjátékaival – köztük A betegek (1826) és A leányőrző (1827) – a magyar társadalmi szatíra úttörője lett. 1830-ban az Akadémia tagjává választották.
Pesten, a Váci utcai Kappel-házban hunyt el 1830. november 21-én, temetése országos gyászeseménnyé vált. Érdekes egybeesés, hogy Vörösmarty Mihály 1855-ös temetését éppen Kisfaludy halálának évfordulóján tartották. A NÖRI nyilvántartása szerint a Fiumei úti sírkert 29/2. parcellájában nyugszik (tehát ide utóbb temették át, hiszen a sírkert csak 1849-ben nyílt meg); sírja a nyilvántartás szerint 2001 óta védett.
Kapcsolódó szócikkek
| Kapcsolódó helyek | Fiumei úti sírkert (Kerepesi temető) |
|---|
Források
- NÖRI Nemzeti Sírkert – Kisfaludy Károly: https://intezet.nori.gov.hu/public/nemzeti-sirkert/budapest/fiumei-uti-temeto/kisfaludy-karoly-kisfaludi
Utoljára frissítve: 2026. szeptember 29.