A kiegyezés szellemi atyja a zalai Söjtörön látta meg a napvilágot 1803. október 17-én. Pályáját Zala vármegye tisztviselőjeként kezdte, a reformkori országgyűlések egyik legtekintélyesebb szónoka lett, 1837-ben pedig az Akadémia tagjává választották. 1848-ban igazságügy-miniszterként vett részt a Batthyány-kormányban.
A szabadságharc bukása után ő vezette azt a politikai irányt, amely 1867-ben Ausztria és Magyarország kiegyezéséhez vezetett. Mérsékletéért és tárgyalókészségéért nevezték el „a haza bölcsének”, bár a kortársak egy része engedményként bírálta a megegyezést.
Budapesten hunyt el 1876 januárjában; a halál napját a források eltérően adják meg (a NÖRI nyilvántartása január 28-át, a köztérkép január 29-ét közli). Koporsóját az Akadémián ravatalozták fel, temetése február 3-án volt. Nyughelye fölé Gerster Kálmán tervei szerint emelték a sírkert legmagasabb pontján álló Deák-mauzóleumot, amelyet 1887-ben avattak fel (28–29. parcella).
Kapcsolódó szócikkek
| Kapcsolódó helyek | Fiumei úti sírkert (Kerepesi temető), Deák-mauzóleum |
|---|---|
| Róla elnevezve | Deák-mauzóleum |
| Események | Felavatják a Deák-mauzóleumot |
Források
- NÖRI Nemzeti Sírkert – Deák Ferenc: https://intezet.nori.gov.hu/public/nemzeti-sirkert/budapest/fiumei-uti-sirkert/deak-ferenc-kehidai
- NÖRI – Deák-mauzóleum: http://intezet.nori.gov.hu/kiadvanyaink/deak-mauzoleum
- Köztérkép – Deák Ferenc mauzóleuma: https://www.kozterkep.hu/17280/deak-ferenc-mauzoleuma