József Attila (1905–1937) költő, a 20. századi magyar líra egyik legnagyobb alakja. Budapesten született 1905. április 11-én.
Első verseskötete, a Szépség koldusa 1922-ben jelent meg, ezt követte a Nem én kiáltok (1925). Érett költészetét a Nincsen apám, se anyám (1929), a Döntsd a tőkét, ne siránkozz (1931), a Külvárosi éj (1932), a Medvetánc (1934) és a Nagyon fáj (1936) című kötetek fémjelzik. Pályája az avantgárdtól a lélektani és politikai gondolkodást modern formával ötvöző lírához vezetett.
Ignotus Pállal együtt szerkesztette a Szép Szó című folyóiratot; műfordítóként a szomszéd népek költőit és François Villont tolmácsolta.
1936-ban Baumgarten-díjat kapott, 1948-ban posztumusz Kossuth-díjjal tüntették ki. 1937. december 3-án Balatonszárszón hunyt el. A Fiumei úti sírkertben nyugszik, sírja 2001 óta védett.
Kapcsolódó szócikkek
| Kapcsolódó helyek | Fiumei úti sírkert (Kerepesi temető) |
|---|
Források
- Nemzeti Sírkert – József Attila: https://intezet.nori.gov.hu/public/nemzeti-sirkert/budapest/fiumei-uti-temeto/jozsef-attila
Utoljára frissítve: 2026. szeptember 29.