A 19–20. század fordulójának legnagyobb hatású magyar fizikusa Pesten született 1848. július 27-én. 1871-ben a budapesti egyetemen elméleti fizikai tanársegédként kezdett, egy évvel később a kísérleti fizika professzora lett, 1878-tól pedig a Kísérleti Fizikai Intézetet vezette. Tudományos munkássága nemzetközi elismerést hozott: a felületi feszültség mérésére kidolgozott reflexiós módszere és az 1885-ben megfogalmazott Eötvös-törvény mellett a nevét viselő torziós inga tette világhírűvé. Ezzel kimutatta, hogy a gravitációs vonzás rendkívüli pontossággal független az anyagi minőségtől – ez az eredmény később az általános relativitáselmélet egyik kísérleti alapja lett.
Tudományszervezőként és közéleti szereplőként is kiemelkedő szerepet vitt: 1889 és 1905 között a Magyar Tudományos Akadémia elnöke, 1891–92-ben a budapesti egyetem rektora volt, 1894–95-ben pedig vallás- és közoktatásügyi miniszterként az egyházpolitikai törvények és a vallásszabadság ügyét támogatta. 1896 és 1899 között a budapesti tanárképző intézetet igazgatta, 1910-ben a Porosz Tudományos Akadémia is tagjai közé választotta.
Budapesten hunyt el 1919. április 8-án. A NÖRI nyilvántartása szerint a Fiumei úti sírkert 10/1. parcellájában nyugszik; sírja 2001 óta nemzeti sírkerti védettség alatt áll.
Kapcsolódó szócikkek
| Kapcsolódó helyek | Fiumei úti sírkert (Kerepesi temető) |
|---|
Források
- NÖRI Nemzeti Sírkert – Eötvös Loránd: https://intezet.nori.gov.hu/nemzeti-sirkert/budapest/fiumei-uti-temeto/eotvos-lorand-vasarosnamenyi-baro/
Utoljára frissítve: 2026. szeptember 29.