Corvin köz

A Corvin köz a József körút és az Üllői út sarkán nyíló, körbeépített belső tér, amelynek közepén a Corvin mozi áll. A telken a 19. században a Gschwindt-féle likőr- és szeszgyár működött, amelyet Gschwindt Mihály 1853-ban vásárolt meg, és az ország legnagyobb ilyen üzemévé fejlesztett. A gyárat 1911 körül számolták fel; a helyén az 1920-as években alakult ki a mai zárt együttes: a mozit és a bal oldali szárnyat Bauer Emil, a jobb oldali lakóházat Vágó László tervezte. A két építész között 1927-ben plágiumper is folyt, amelyet Bauer elvesztett.

A köz beszűkülő bejárata és a körülötte húzódó szűk utcák miatt 1956 októberében könnyen védhető bázisnak bizonyult. Október 24-én még csak néhány tucat fegyveres gyűlt itt össze, a hónap végére azonban a környék a forradalom legnagyobb fegyveres csoportjának központja lett. A harcok részleteit a Harcok a Corvin közben című szócikk mutatja be.

A november 4-i szovjet támadás után a harcok miatt a körúti házak súlyosan megsérültek; a József körúti épületeket Csics Miklós tervei szerint 1959-re építették újjá. A forradalom 40. évfordulóján, 1996. október 23-án avatták fel a mozi bejárata mellett Győrfi Lajos puskás fiút ábrázoló bronzszobrát, az 56-os pesti srác emlékművét. A helyszín 2011 óta történelmi emlékhely, és emléktábla őrzi a két felkelőparancsnok, Iván Kovács László és Pongrátz Gergely nevét is.

A 21. század elején a köz mögötti tömbök a Corvin–Szigony városmegújítási program részeként teljesen átalakultak, így a Corvin köz ma a Corvin sétány és az új városnegyed kapujaként is működik.

← Nyolcpédia – józsefvárosi lexikon