Iván Kovács László 1930-ban született Debrecenben; a forradalom idején raktárosként dolgozott, korábban bányában és irodai munkakörben is alkalmazták. 1956. október 23-án csatlakozott a tüntetőkhöz, részt vett a Sztálin-szobor ledöntésében, másnap pedig a Corvin közi felkelőkhöz ment, akik parancsnokukká választották. Ebben a minőségében Nagy Imrével is tárgyalt a függetlenségről és a szovjet csapatok kivonásáról.
A kormányhoz és a katonai vezetéshez fűződő viszonyban mérsékeltebb álláspontot képviselt radikálisabb társainál, ezért november 1-jén leváltották; utóda Pongrátz Gergely lett, ő maga első helyettes lett. A forradalom leverése után nem menekült el: 1957 februárjában röpcédulákon ellenállásra buzdított, és Turul néven illegális pártot kísérelt meg szervezni. 1957. március 12-én letartóztatták, és szervezkedés vezetésének vádjával bíróság elé állították.
A perben egy korábbi ÁVH-s is a vádlott javára tanúskodott, mondván, hogy Iván Kovács a harcok idején igyekezett elejét venni a vérontásnak. A Pest Megyei Bíróság ennek ellenére halálra ítélte, a Legfelsőbb Bíróság népbírósági tanácsa pedig helybenhagyta az ítéletet. 1957. december 30-án kivégezték.
Az ő sorsa a józsefvárosi megtorlás egészének része volt: a Nemzeti Örökség Intézete szerint a kerület mintegy 158 felkelőjét ítélték el, és az itt kiszabott 23 halálos ítéletet mind végrehajtották. A Corvin közben ma emléktábla őrzi Iván Kovács László nevét.
Források
- Infostart – Arcok 1956-ból: Iván Kovács László: https://infostart.hu/belfold/2016/11/03/arcok-56-bol---ivan-kovacs-laszlo
- Nemzeti Örökség Intézete – Corvin köz: https://intezet.nori.gov.hu/tortenelmi-emlekhelyek/budapest/corvin-koz
- PestBuda – A Corvin köz 1956-ban: https://pestbuda.hu/cikk/20241023_a_corvin_koz_1956_ban
Utoljára frissítve: 2026. szeptember 29.