Batthyány Lajost 1849. október 6-án végezték ki Pesten. A hatóságok jeltelen sírba akarták temetni, ám holttestét titokban a belvárosi ferences templom kriptájába vitték, ahol két évtizeden át nyugodott.
A kiegyezés után megnyílt a lehetőség a méltó temetésre. A maradványokat 1870. március 29-én exhumálták és azonosították, majd bronzkoporsóba helyezték. A nyilvános újratemetést 1870. június 9-én tartották; hivatalos indokként közegészségügyi okokra, a kolostori kripta lezárására hivatkoztak. A menetet a korabeli becslések szerint 100–200 ezer ember kísérte a kerepesi temetőbe, ahol a sírkert akkori legmagasabb pontján helyezték el a koporsót.
A sír fölé Schickedanz Albert tervei szerint 1874-re épült fel a Batthyány-mauzóleum. Az esemény fordulópont volt a temető történetében: a sírkert ettől kezdve vált a nemzeti emlékezet panteonjává.
Források
- PestBuda – 150 éve volt Batthyány Lajos nyilvános újratemetése: https://pestbuda.hu/cikk/20200805_szazotven_eve_volt_batthyany_lajos_nyilvanos_ujratemetese_kivegzese_utan_titokban_hantoltak_el_a_42_eves_miniszterelnokot
- Fiumei úti sírkert – A temető története: https://fiumeiutisirkert.nori.gov.hu/a-temeto-tortenete