Kitálal a volt rendőr, ma budapesti önkormányzati dolgozó: Mi történik Budapesten? – 1. rész

„Először is leszögezném, hogy tudom, a jelenség amiről írok már országszerte jelen van, de nekem a fővárosra van rálátásom. Több hónapja kezdtem kutatni a közbiztonságot, közhangulatot egyre inkább befolyásoló probléma miértjét. Idén tavasszal robbanásszerűen özönlötték el a budapesti közterületeket hajléktalannak tűnő, főleg drogos fiatalok. Ezzel sajnos nagyon későn kezdtek el foglalkozni mind az önkormányzatok, mind a rendőrség, holott lakossági jelzések már bőven voltak. Munkahelyemen is a polgármester márciusban és áprilisban is csak legyintgetett, hogy ilyenek mindig is voltak, meg hogy nem kell azért bántani valakit mert szegény. Próbáltam rámutatni, hogy itt nem csak a szegénységről beszélünk, ez más, de senkit sem érdekelt. Eddig is voltak olyan kerületek, ahol valamiért az együttélési normákat be nem tartókat jobban kedvelték, mint a saját lakosságukat. Ilyen a hetedik, nyolcadik, kilencedik és tizenegyedik kerület, akik egyébként most a leghangosabbak, hogy valaki azonnal cselekedjen.  Egykori rendőr kollégám mondta, hogy mennyire szánalmasak ezek, hiszen eddig a kerületeik határára az volt kiírva, hogy gyertek bátran hajléktalanok, nektek itt jó lesz, most meg úgy tesznek, mintha semmi közük nem lenne az egészhez.

Na de mi is történik valójában, és hová fajulhat az egész?

Megismertem egy négy fős, Kazincbarcika mellől érkező társaságot és történetüket. Április végén érkeztek Budapestre vonattal, fejenként egy szatyornyi holmival. Azt hallották otthon, hogy a palackok gyűjtéséből napi 50 ezret is meg lehet keresni. Mivel eleinte nem volt pénzük, az utcán, illetve társasházak lépcsőházaiban aludtak. Ha nem engedte be őket valaki, akkor erőszakkal mentek be (hozzáteszem, ezt most is így csinálják).

Elkezdték gyűjteni a palackokat, de hamar kiderült, hogy ezek a számok, amiket hallottak és amiket teljesen tévesen mutat be a mai napig a média, egyszerűen falsok. Ha egy ember össze tud szedni 20-25 ezer forintot, az kb a csúcs, de akkor egész nap megy, folyamatosan keresi az automatákat, sorban áll, stb. Szóval az átlag a napi 10, max 15 ezer forint. Ebből a lakhatás nem jön ki, de már nem is nagyon cél, hiszen a drog az első. Érkezésük után kb 3 nappal tudták, hogy hol lehet beszerezni a cuccot a hetedik, illetve a nyolcadik kerületben. Máig egyébként onnan szerzik. Amikor megkérdeztem, hogy nem félnek-e a rendőrségtől, meglepő választ kaptam: „Ezektől? Nem. Azért mondták is, hogy Pestre jöjjünk, mert a barcikai, vagy a miskolci rendőrök simán elvernek, ha lopsz, a pestiek meg inkább két reggelit is adnak a fogdán, csak ne jelentsd fel őket valamelyik jogvédő szervezetnél, pláne ne szólj a médiának. Szóval a rendőrséggel nincs gond, néha igazoltatnak, egyszer mind a négyünket bevittek, de fél nap után mehettünk újra az utcára. Meg is voltunk lepődve.” (Itt persze feltennék néhány kérdést a jelenlegi budapesti kapitányoknak, de ezt most hagyjuk…)

A csapat jó három hónap után már egész otthonosan közlekedik és tevékenykedik Budapesten, főleg az ötödik és a nyolcadik kerületekben, a hetedikbe például nem szoktak menni, mert ott erősebb csapatok vannak, akár 10-en is bandáznak, velük nem jó találkozni. Három hónap után már fejenként összejön nekik akár 30-35 ezer forint is. Biciklikkel és rollerekkel közlekednek (MOL Bubikat kötnek el ), így gyorsabban tudnak ügyeket intézni, és egyre kevesebbet foglalkoznak palack gyűjtögetéssel. Ezt a melót már a „csicskáik” végzik, ők csak vigyázzák őket az automatáknál, hogy rendben legyen a pénz. Nem mellékesen naponta 100-150 új ember érkezik Budapestre palackozás céljából, ami egyre nehezebb kihívások elé fogja állítani a fővárost. Szóval egész érdekes hierarchia kezd kirajzolódni új „barátaink” köreiben. Na de hogy is néz ki ez, kinek mi a feladata?”