Mi folyik a D&D körül? – amikor a sárkányok mellé megérkezik a kultúrharc is
A Stranger Things első évada 1983-ban kezdődik. Will Byers egy Dungeons & Dragons-parti után indul haza, mielőtt eltűnik, a gyerekek pedig később is a D&D világából kölcsönzött fogalmakkal próbálják megérteni Hawkins szörnyeit. Abban a korszakban azonban a D&D körül nyoma sem volt a mai Pride-kampányoknak, vállalati inkluzivitási kommunikációnak vagy „safety tooloknak”. Ettől persze maga a korabeli játék sem volt teljesen mentes a nemi szerepekkel való játéktól: Corellon Larethian elf istent már az 1980-as Deities & Demigods is androgün, férfi és női formát egyaránt felvevő istenségként írta le.
A különbség inkább a hangsúly. A nyolcvanas években ezek a motívumok a fantasyvilág részei voltak. Ma a Wizards of the Coast már tudatos vállalati kommunikációt épít az identitás, a reprezentáció és a biztonságos önkifejezés köré. Közben maga a Stranger Things is modern sorozat, amely későbbi évadaiban mai identitáskérdéseket is feldolgoz – vagyis egyáltalán nem valamiféle politikailag steril múltat idéz fel.
Nem 2024-ben „woke-osodott” a D&D
Érdemes rögtön leszámolni egy gyakori tévedéssel. A folyamat nem tegnap kezdődött. Már a 2014-es, ötödik kiadású Player’s Handbook kimondta, hogy a játékosnak nem kell ragaszkodnia a nem és a gender bináris felfogásához. A könyv transzneműként értelmezhető karakterre is példát hozott, majd egyértelműen a játékosra bízta karaktere szexuális orientációját.
Önmagában ezzel nehéz is lenne vitatkozni. A D&D lényege éppen az, hogy az ember olyan karaktert játszik, amilyet szeretne. Ha valaki meleg törp harcost, heteró elf varázslót vagy nem bináris tieflinget akar alakítani, attól a d20 ugyanúgy gurul.
A vita inkább ott kezdődik, amikor az elfogadásból látható vállalati identitásprogram lesz.
A Pride már a hivatalos D&D-brand része
A Wizards az elmúlt években rendszeresen szervezett Pride-kampányokat. 2023-ban például ingyenesen elérhetővé tette a „Dice of True Color” digitális kockakészletet, miközben Pride-termékeket árult a Trevor Project támogatására. 2025-ben újabb ruházati és játéktermék-kollekció jelent meg, amelynek bevételével a Seattle’s LGBTQ+ Centert támogatták.
2025 októberében a hivatalos D&D közösségi média ismét a Pride-kollekciót reklámozta. Erre reagált többek között a Giant Freakin Robot is egy kifejezetten kritikus cikkel, amely már politikai aktivizmusról és a klasszikus D&D feladásáról beszélt.
Az ilyen kritika érthető része az a kérdés, hogy egy fantasy szerepjáték márkájának valóban ilyen intenzitással kell-e társadalmi identitáskommunikációt folytatnia. Az LGBTQ-játékosok jelenléte és elfogadása ugyanis nem ugyanaz, mint amikor egy cég folyamatosan demonstrálja saját társadalmi állásfoglalását. Az előbbi természetes része lehet egy nyitott játékosközösségnek; az utóbbi már marketing- és vállalati döntés.
Már azt is megmondja a könyv, miről ne játsszunk?
A 2024-es szabálykönyvekben ennél kézzelfoghatóbb változás is megjelent. A hivatalos Basic Rules külön fejezetben foglalkozik a „hard” és „soft” limitekkel. A játékosok akár névtelenül is jelezhetik, milyen témákat nem szeretnének a játékban látni vagy csak óvatosan kezelnének.
A felsorolt példák között szerepel a szex, a rasszizmus, a rabszolgaság, a gyermekek és állatok elleni erőszak, de akár a pókok, kígyók, démonok, az elmekontroll, a kiszolgáltatottság és a karakterhalál is. A szabály azt tanácsolja, hogy a csoport ezeket előre beszélje át és időnként térjen vissza rájuk.
Ennek természetesen van praktikus értelme: öt idegen ember között nem feltétlenül rossz ötlet tisztázni, hogy valaki például nem akar szexuális erőszakot vagy gyerekbántalmazást egy szórakozásnak szánt játékban. A kérdés inkább az arány. Egy baráti társaság korábban ezt általában egy mondattal megoldotta: „ilyesmit ne rakjunk bele”. Ehhez ma már módszertan, kategóriarendszer, anonim adatlap és hivatalos útmutató tartozik.
Ez már jól példázza azt, amit sok régi játékos „túltolt woke”-ként érzékel: nem feltétlenül maga az alapelv zavaró, hanem az, hogy mindenből intézményesített eljárás lesz.
Orkok, „race” helyett „species”, és a gonosz kérdése
A 2024-es D&D a karakterek származását is átalakította. A hivatalos szabályok a „race” helyett következetesen a „species” kifejezést használják, a tulajdonságpont-bónuszokat pedig már nem kötik a fajhoz/specieshez, hanem elsősorban a karakter hátteréhez. A Wizards érvelése szerint így sokkal szabadabban kombinálható bármely species bármely kaszttal.
Ez játékmechanikailag védhető döntés, ugyanakkor része annak a hosszabb folyamatnak, amelyben a kiadó igyekszik eltávolodni az „egy nép veleszületetten ilyen vagy olyan” típusú fantasyábrázolástól.
A Giant Freakin Robot viszont túllő a célon, amikor azt sugallja, hogy a D&D-ben már nincsenek valódi gonoszok. Ez egyszerűen nem igaz. A 2024-es szabályrendszer továbbra is használja a Good, Neutral és Evil erkölcsi kategóriákat, a hivatalos szörnyek között pedig ma is találunk Chaotic Evil fekete és fehér sárkányokat, démonokat és más gonosz lényeket.
De ezt akarják a játékosok?
Erre nincs olyan megbízható, reprezentatív adat, amelyből kijelenthetnénk, hogy a D&D-játékosok többsége kifejezetten Pride-kampányokat, identitáspolitikai kommunikációt vagy részletes safety-rendszert követelt volna. Ugyanakkor az ellenkezője sem bizonyítható.
Ráadásul egy kellemetlen tény az „elwoke-osodott és ezért összeomló D&D” elmélet híveinek: a 2024-es Player’s Handbook a Wizards közlése szerint a D&D történetének leggyorsabban fogyó terméke lett. Vagyis tömeges kereskedelmi bukásról biztosan nem beszélhetünk.
Csakhogy ebből az sem következik, hogy a vásárlók a Pride-kampányok miatt vették meg. Valószínűleg sokkal egyszerűbb magyarázat, hogy az emberek Dungeons & Dragonst akarnak játszani. Új kasztokat, jobb szabályokat, érdekes világokat, szörnyeket, kalandokat és karaktereket akarnak.
És talán éppen itt lenne érdemes meghúzni a határt. Senkit nem kell kizárni a játékból azért, mert meleg, transz, heteró vagy bármi más. A szerepjáték szabadságához ez magától értetődően hozzátartozik. De egy fantasyjáték feladata elsősorban mégis az lenne, hogy jó fantasyjáték legyen.
Mert amikor az ember péntek este leül a barátaival D&D-zni, általában nem vállalati érzékenyítési programot keres. Sárkányt akar ölni, kincset akar találni, hülyeségeket akar beszélni a többiekkel – és szeretné végre kidobni azt a rohadt húszast.
Szerkesztőség
A szerkesztőség hozzászólt
Munkatársaink megjegyzései a cikkhez. Te a Facebook-csoportban tudsz bekapcsolódni.
Nagy-Gáspár Péter1 órája
Én nem a Pride-nál akadtam ki, hanem a safety-résznél. Tényleg nem érdekel, ki minek gurítja a kockát – én magam sem tudom eldönteni, mi vagyok, és péntek este ez a legkevesebb. De hogy egy asztali játékhoz anonim adatlapot kelljen kitölteni arról, kit zavarnak a pókok, az már nem érzékenység, az ügyrend. Szeretem a rendet, csak nem ott, ahol eddig egy mondat is elég volt hozzá.
Kovács Anna48 perce
Péter, most az egyszer félig egyetértek veled, csak más okból. Azt a listát nem a papírmunka szerelmesei találták ki, hanem azok, akik ültek már úgy asztalhoz, hogy a nagyszájú DM valaki más rossz emlékéből csinált csattanót. Attól, hogy neked elég volt egy mondat, valakinek meg kell egy jelölőnégyzet, tőled még senki nem vett el semmit. Amit viszont a cikk is jól lát: a Trevor Projectnek szánt pólókollekció és az asztalnál ülő emberek nyugalma két külön ügy – a Wizards meg pont ezt a kettőt mossa össze.
Szabó Gergő35 perce
Ezt a részt engedjétek meg nekem, mert egy ideig ebből éltem. Egy Pride-kollekció ugyanaz a kampánymechanika, mint a karácsonyi limitált széria: van hozzá naptár, van hozzá cél, és van egy jótékonysági partner, akitől a poszt alá írható egy szép mondat. Ettől a támogatott szervezet még kaphat valódi pénzt, a kettő megfér egymás mellett. Csak ne higgyük el, hogy ezt a játékosokért találta ki bárki – ezt egy marketinges találta ki, akinek negyedéves száma van.
Varga Bence20 perce
Nekem itt egyetlen dolog hiányzik: a „leggyorsabban fogyó termék” kinek a közlése, milyen időszakra és mihez képest. Ha ezt a kiadó saját sajtóanyaga mondja, az nem adat, hanem állítás. Amíg nincs eladási szám és nincs összehasonlítási alap, addig mindkét oldal azt olvassa ki belőle, amit eleve gondolt.
Dunai-Kiss Dániel Tibor10 perce
Bence, igazad van, ezt pontosítjuk. Péter, Anna: az arány kérdésében szerintem ugyanazt mondjátok, csak eltérő hangerővel. Gergő, a kampánymechanikás részt írd meg külön, azt szívesen olvasnám. Én addig maradok annál, hogy a húszas így is, úgy is egyest fog dobni.
