„Hőbörgőzés” helyett közbiztonságot! A Józsefváros Újság azt kérdezte: milyen dolga van a hangulatkeltéssel a rendőrségnek?
A Józsefváros Újság interjút készített az új kerületi rendőrkapitánnyal. Szó esett a közbiztonságról, a kiérkezési időről és a létszámhiányról, de a lap egy kérdésben a lakók elkeseredését „hőbörgésnek”, a panaszkodókat pedig hangulatkeltőknek állította be. A Népszínház utcáról nem sok szó esett. Közben a Jólvanezígy műsorvezetői – akiket aligha lehet szélsőségesnek nevezni – pontosan arról beszélnek, amit a józsefvárosiak nap mint nap megtapasztalnak. Az igazság az, hogy a közbiztonság ügyébe nem a szélsőséges szervezetek viszik bele a politikát, hanem a városvezetés saját köre.
A Józsefváros Újság október 7-i számában interjú jelent meg Paál Péter György ezredessel, a kerület új rendőrkapitányával. Ezt az interjút nem érdemes lapszemlézni, érdemes elejétől a végéig elolvasni.
Nem kell magyarázni, önmagában is magyarázat mindenre: nemcsak a válaszokból, hanem a kérdésekből is kiderül, hogyan látja a közpénzből fenntartott kerületi lap a józsefvárosiak egyik legégetőbb gondját.
Az interjú nagyobb része a közbiztonságról szól, és ez rendben is van. Az első kérdés a lényegre tapint: biztonságban lehet-e, aki sötétedés után kimegy Józsefváros utcáira? A kapitány válasza:
Aztán jön a fordulat. Egy későbbi kérdésnél a kérdező így folytatja:
Paál Péter György ezredes ezen a ponton azért maga tette helyre az újságírót:
Paál Péter György: Önmagában a hangulatkeltéssel nem feltétlenül a rendőrségnek van dolga.
Józsefváros Újság: Persze, csak ha jön a következő ötlet, hogy majd a Bűnvadászok megoldják azt, amit a rendőr nem tud, az már olyan következmény, amivel számolni kell.
A lakók elkeseredéséből „hőbörgés” lett, a panaszkodókból pedig olyanok, akik „vért akarnak látni”. Itt már nem a lépcsőházakban belövő fogyasztók, nem a dílerek, nem az elfoglalt lakások lettek a probléma, hanem azok, akik szóvá teszik őket.
Kik azok, akik „hőbörögnek”?
A lap a lakossági elégedetlenséget szélsőséges szervezetekkel hozta összefüggésbe – nem először. A valóság egyszerűbb, és jóval kényelmetlenebb.
Az elégedetlenek többsége elkeseredett józsefvárosi, helyi lakos, akit magára hagyott a rendszer. Származástól, szexuális identitástól és pártpolitikai hovatartozástól függetlenül szállnak szembe azzal, hogy a házukat, a lépcsőházukat, az utcájukat mások foglalják el.
A lakók szavaival
Hogy kik ezek az elégedetlenek, azt budapesti szinten jól mutatja a Jólvanezígy. A műsor vezetői fáradhatatlan kritikusai voltak az előző hatalomnak, és nehéz elvitatni tőlük azt az elszántságot és magabiztosságot, amellyel a kormányváltásért érveltek. Mindenki emlékszik a nagyszabású eseményekre, amelyeket életre hívtak.
Őket aligha lehet bármilyen szélsőséges szervezettel összemosni. Mégis pontosan arról beszélnek, amit a kerületi lap „hőbörgésnek” nevez.
Az egyik adásukban arról, mi történik, amikor egy lakó szól:
„Vagy amikor bejelenti (…) bárkinek a szomszédja, hogy elnézést, én mindennap látom, hogy ide emberek jönnek és drogot vesznek, kijönnének esetleg (…) házkutatást csinálni? Nem, most erre nem érnek rá.”
Egy másik részletben a Népszínház utcáról. A műsorvezetők elmondása szerint forgatás közben odamentek hozzájuk az ott lakók, és elmesélték, mi folyik a környéken:
„A Népszínház utcában mondták, hogy (…) van egy ház, (…) aminek az aljában van az elosztó, és csomószor ott veszik a drogot, és ki se mennek már. Ott belövik maguknak abban a lakásban, és gyakorlatilag mindenki tudja, hogy oda jár. (…) Bármennyire jelezték a rendőrségnek, nem csinálnak semmit, nem tudnak mit csinálni. (…) Ott laksz, ott az elosztó, nem tudsz bemenni a sok herbálostól, vagy mi, a kristályozótól. (…) Elállják az utat, a lépcsőn nyomják, és jelzed minden nap a rendőrségnek.”
Ez nem hangulatkeltés, hanem egy lakóhely leírása a lakók szavaival.
A kapitány válaszaiból többet is ki lehetett volna hozni
Paál Péter György válaszaiban több olyan mondat is van, amelyről érdemes lett volna tovább kérdezni.
A kiérkezési idő tavaly átlagosan 12 perc volt. Ő maga mondja, hogy ez „bizonyos szempontból rettentő sok idő. Ennyi idő alatt egy rövidebb belvárosi utcáról, de még a Nagykörútról is el tud tűnni, aki az előbb még ordibált.”
Arról is beszél, hogy a kerületnek nagyjából másfélszer ennyi rendőr kellene, a létszámot viszont helyben nem tudják növelni, ezért a nehezebb időszakokban a készenléti rendőrség segít be. A bűncselekmények száma pedig az interjú szerint is kis mértékben nőtt Józsefvárosban.
A legfontosabb mondat talán mégis ez:
„Természetesen a probléma eltüntetése lenne a legcélravezetőbb, csak ez nem feltétlenül rendészeti feladat. Ezért fontos az önkormányzattal az együttműködés.”
A kapitány tehát maga mondja ki, hogy a drogproblémát nem lehet egyedül a rendőrségre hárítani, az önkormányzatnak is dolga van vele. Ugyanannak az önkormányzatnak, amelynek a pénzéből a Józsefváros Újság megjelenik.
Önbíráskodás nem kell. Rendőrség igen.
Abban egyetértünk a kerületi lappal, hogy az önbíráskodás nem megoldás. Senki ne akarjon vért látni, és senki ne higgye, hogy egy magánakció pótolhatja a rendőrséget.
Csakhogy a „majd a Bűnvadászok megoldják” típusú ötleteket nem a panaszkodó lakók szülik, hanem az az űr, amelyet a lassú reagálás és a következmények nélküli bejelentések hagynak maguk után. Aki ezt az űrt meg akarja szüntetni, annak nem a lakók hangnemével kell foglalkoznia, hanem azzal, amiről a lakók beszélnek.
A Jólvanezígy egyik műsorvezetője ezt így fogalmazta meg:
„Vagy amikor az RTL végigkövet valami dílert, és ilyen hálózatra bukkannak, akkor esetleg kimentek ti is, megcsinálnátok ezt a munkát? Ami amúgy azt hinném, hogy dolga a rendőrségnek.”
Hozzátette azt is, ami a vita lényege: a fogyasztók jelenléte „nagyon rossz, de a fogyasztóknak el kell menni valahova megvenni”. Vagyis amíg az elosztók zavartalanul működnek, addig a lépcsőházak sem ürülnek ki.
Riszpekt a Jólvanezígynek, hogy továbbra is bátran kimondja, amit mi nap mint nap megtapasztalunk. A Józsefváros Újságnak pedig azt javasoljuk, hogy a következő interjúban a „hőbörgők” helyett a Népszínház utcáról kérdezzen.
Fantomellenségek helyett megoldásokat
Ha Pikó András polgármester és hatalmi köre ennyire retteg az előrehozott önkormányzati választástól, akkor nem fantomellenségeket kellene kreálnia, hiszen az egyetlen reális kihívó erő nem valamiféle szélsőséges szervezet, hanem a kétharmaddal megválasztott kormánypárt.
Helyette ki kellene állnia azoknak a problémáknak a megoldása mellett, amelyeket az egyre elégedetlenebb lakosság követel.
Ti mit gondoltok: hőbörgés vagy jogos elégedetlenség?
A teljes interjú a Józsefváros Újság október 7-i számának 5–6. oldalán olvasható: Józsefváros Újság, 2026. október 7. (PDF). A Pikó Andrással készült interjú: Józsefváros Újság, 2026. szeptember 17. A Jólvanezígy teljes adása: YouTube.
