Az Astoriától a Keleti pályaudvarig vezető sugárút a középkorban a Hatvan felé tartó kereskedelmi útvonal volt, amely a városfal keleti kapujától, a Hatvani kaputól indult, és ennek megfelelően Hatvani útnak nevezték. 1804-ben kapta a Kerepesi út nevet. A 19. században a városiasodással és az iparosodással egyre fontosabbá vált, a Keleti pályaudvar 1884-es megnyitása után pedig eklektikus stílusú házsorok épültek mentén.
II. Rákóczi Ferenc 1735. április 8-án halt meg rodostói száműzetésében. Hamvainak hazahozataláról évtizedekig vitatkoztak, az előkészítés az 1880-as évek végén kezdődött, és 1904-ben az országgyűlés is egyetértésre jutott; a munkában Thaly Kálmán és Thallóczy Lajos játszott kiemelkedő szerepet. A maradványok október 27-én értek magyar földre Orsovánál, majd 1906. október 28-án reggel különvonat hozta őket Budapestre. A gyászmenet a Keleti pályaudvartól a Kerepesi úton, a Károly körúton és a Deák téren át vonult a Bazilikáig, ahonnan a hamvakat másnap Kassára vitték.
Az esemény emlékére a fővárosi közgyűlés 1907. március 13-án határozott úgy, hogy a Kerepesi út belső, a Keleti pályaudvarig tartó szakasza ezentúl Rákóczi út nevet visel; az angol Wikipédia az átnevezést 1906-ra teszi, e ponton a források eltérnek. A sugárút azóta is Józsefváros északi határát jelöli a VII. kerület felé, a Blaha Lujza téren és a Rákóczi téren át vezetve. A külső szakasz megtartotta régi nevét: a Kerepesi út ma is a Keleti pályaudvar mögül indul kifelé.
Források
- Budapest Főváros Levéltára – Levéltári egyperces: Rákóczi újratemetése: https://bparchiv.hu/leveltari-egyperces-2026-14-rakoczi-ujratemetese/
- Wikipedia – Rákóczi Avenue: https://en.wikipedia.org/wiki/Rákóczi_Avenue
Utoljára frissítve: 2026. szeptember 29.