A Nyitra vármegyei Vitkócon született 1855. április 9-én. Fiatalon nevelőként kereste kenyerét: tanított a füssi kastélyban, 1875–76-ban pedig a Temes vármegyei Dentán. Első drámája, a Jobáb házában, 1875-ben készült el.
Pályája ezután az újságírás felé fordult. 1878 és 1882 között A Hon című napilapnak dolgozott, majd a Magyar Népbarát szépirodalmi hetilap főmunkatársa lett. 1884 és 1887 között vidéken szerkesztett: az Aradi Hírlapot, valamint a kassai, német nyelvű Pannoniát. Utolsó éveiben, 1887-től a Pesti Hírlap színikritikusaként tért vissza a fővárosba.
Esszéket, drámákat és verseket egyaránt alkotott, költészetét főként lírai ciklusok és dalok alkotják. Lírája az impresszionizmus és a szimbolizmus felé mutatott, Heine és Lenau hatását viselte magán. Pán halála című allegorikus verse Jászai Mari szavalatai révén vált népszerűvé. Műfordítóként is dolgozott: Ibsen Nórájának fordítása halála után, 1892-ben jelent meg.
Budapesten hunyt el 1889. július 11-én, alig harmincnégy évesen. A NÖRI nyilvántartása szerint a Fiumei úti sírkert 34/1. parcellájában nyugszik; sírja 2001 óta védett.
Kapcsolódó szócikkek
| Kapcsolódó helyek | Fiumei úti sírkert (Kerepesi temető) |
|---|
Források
- NÖRI Nemzeti Sírkert – Reviczky Gyula: http://intezet.nori.gov.hu/nemzeti-sirkert/budapest/fiumei-uti-sirkert/reviczky-gyula
Utoljára frissítve: 2026. szeptember 29.