Stancsics Mihály néven született 1799. április 21-én a Veszprém megyei Ácsteszéren; nevét 1847-ben változtatta Táncsicsra. Tanítóképzőt végzett, jogi tanulmányait nem fejezte be, az 1830-as években több nemesi családnál nevelősködött. Hamar a radikális reformmozgalom egyik legkövetkezetesebb alakja lett: írásaiban a parasztság érdekeit és a sajtó szabadságát képviselte. 1841-től a Pesti Hírlapba is írt; legismertebb röpirata, a Nép szava Isten szava 1847-ben jelent meg.
Politikai írásai miatt többször is bebörtönözték. 1847 márciusában izgatás vádjával letartóztatták, és 1848. március 15-én a pesti forradalmárok szabadították ki. 1848-ban a Munkások Újságát szerkesztette, és Siklós képviselőjeként bejutott a népképviseleti országgyűlésbe. A szabadságharc után nyolc évig pincében bujkált, 1851-ben távollétében halálra ítélték; 1860-ban ismét letartóztatták. Összesen mintegy tizenöt évet töltött rabságban. Az 1867-es amnesztia után Orosháza országgyűlési képviselője lett, és munkáslapokat szerkesztett, köztük az Arany Trombitát.
Idős korára szinte megvakult, nagy szegénységben élt, és saját könyveit árulta. Budapesten hunyt el 1884. június 28-án. A NÖRI nyilvántartása szerint a Fiumei úti sírkert 34/1. parcellájában nyugszik; sírja 2001 óta védett.
Kapcsolódó szócikkek
| Kapcsolódó helyek | Fiumei úti sírkert (Kerepesi temető) |
|---|
Források
- NÖRI Nemzeti Sírkert – Táncsics Mihály: http://intezet.nori.gov.hu/nemzeti-sirkert/budapest/fiumei-uti-sirkert/tancsics-mihaly-1847-ig-stancsics-mihaly
Utoljára frissítve: 2026. szeptember 29.