A 20. századi magyar próza egyik legnagyobb alakja a szatmári Csécsén született 1879. június 29-én. Áttörését a Hét krajcár című elbeszélés hozta meg 1908-ban, amelyet Ady Endre is elismeréssel fogadott. Hamarosan a Nyugat prózarovatának egyik meghatározó szerzője lett.
Regényeiben – köztük a Sárarany és az Isten háta mögött – a vidéki és a városi Magyarország társadalmi valóságát mutatta be kendőzetlenül. Az 1918–19-es forradalmakban vállalt szerepe miatt egy ideig kiközösítették, ám termékenysége nem csökkent: a húszas–negyvenes években történelmi regények, önéletrajzi művek és olyan újszerű alkotások születtek, mint A boldog ember (1935).
Budapesten hunyt el 1942. szeptember 5-én. A NÖRI nyilvántartása szerint a Fiumei úti sírkert 34. parcellájában nyugszik; sírja 2001 óta védett, 2002-ben posztumusz Magyar Örökség díjban részesült.
Kapcsolódó szócikkek
| Kapcsolódó helyek | Fiumei úti sírkert (Kerepesi temető) |
|---|
Források
- NÖRI Nemzeti Sírkert – Móricz Zsigmond: https://intezet.nori.gov.hu/public/nemzeti-sirkert/budapest/fiumei-uti-temeto/moricz-zsigmond