A népszínmű az 1838-as Peleskei nótárius sikere után vált közkedvelt műfajjá, és a század második felére igény támadt egy kifejezetten ennek szentelt pesti színházra. Az ügyet 1869-ben részvénytársaság próbálta előmozdítani, 1871-ben pedig Pest városa vette át, Lipthay Béla vezette bizottsággal; a cél a nemzeti közszellem erősítése volt. Több helyszín mérlegelése után a Kerepesi út és a Sertéskereskedő utca közötti telekre esett a választás, az építkezés 1874-ben indult.
1875. október 15-én nyitotta meg kapuit a Fellner és Helmer tervezte, mintegy kétezer férőhelyes Népszínház a mai Blaha Lujza téren. A homlokzatot hat korinthoszi oszlop tagolta, köztük Gaál József, Kisfaludy Károly és Egressy Béni szobra állt; a kivitelezést Buzzi Bódog és Kéler Napóleon végezte. A díszes megnyitón Ferenc József is megjelent, a műsor allegorikus nyitójelenetből, népszínműből, bohózatból és operettből állt.
Az első igazgató Rákosy Jenő lett, a zenekart Erkel Elek vezette. Egy héttel később, október 22-én itt lépett fel először Blaha Lujza, aki ezután több mint két évtizeden át a színház csillaga maradt. A Népszínház népszínműveket és operetteket játszott, míg a Nemzeti Színház a tragédiákat és a komolyabb vígjátékokat tartotta meg. 1908-tól a Nemzeti Színház használta az épületet, amelyet 1965-ben lebontottak.
Források
- PestBuda – Thália második magyar csarnoka: https://pestbuda.hu/cikk/20201014_thalia_masodik_magyar_csarnoka_145_eve_nyitotta_meg_kapuit_az_egykori_nepszinhaz