Bláthy Ottó Titusz (1860–1939) gépészmérnök, a transzformátoros áramelosztási rendszer egyik feltalálója. Tatán született Oblath Ottó néven; családneve 1868-ban változott Bláthyra.
1881 és 1883 között a MÁV Gépgyár mérnöke volt, 1883-tól a Ganz és Társa elektrotechnikai osztályán dolgozott tervezőmérnökként, később főmérnökként, igazgatóként, végül műszaki tanácsadóként. Déri Miksával és Zipernowsky Károllyal 1884–85-ben dolgozta ki a transzformátoros energiaelosztás rendszerét.
1889-ben szabadalmaztatott indukciós fogyasztásmérője lényegében a mai villanyórák mintája. 1891-ben vízturbinákhoz önműködő fordulatszám-szabályozót tervezett, amely lehetővé tette a víz- és gőzerőművek párhuzamos hálózati üzemét; 1903-tól egyre nagyobb teljesítményű turbógenerátorokat fejlesztett. Váltakozó áramú generátoraiért az 1900-as párizsi világkiállításon nagydíjat nyert.
1927-ben a Magyar Tudományos Akadémia tagjává választották; Wahrmann-díjat (1909) és Marczibányi-díjat (1935) kapott. 1939-ben hunyt el Budapesten; a Fiumei úti sírkertben nyugszik, sírja 2001 óta védett. A Ganznegyedben utca viseli a nevét.
Kapcsolódó szócikkek
| Róla elnevezve | Bláthy Ottó utca |
|---|
Források
- Nemzeti Sírkert – Bláthy Ottó Titusz: https://intezet.nori.gov.hu/public/nemzeti-sirkert/budapest/fiumei-uti-sirkert/blathy-otto-titusz-1868-ig-oblath-otto
Utoljára frissítve: 2026. szeptember 29.