Ki akarja kivezetni a készpénzt a palackvisszaváltásból? A politikai törésvonal nem ott van, ahol várnád

Mi történt ezen a héten

A palackvisszaváltó automatáknál kapható készpénz ügye néhány nap alatt országos politikai üggyé nőtt.

A MOHU jelezte: nyitott lenne a készpénzes kifizetés megszüntetésére, ha ez enyhítené a palackgyűjtéssel összefüggő problémákat. Szeptember 3-án pedig Magyar Péter miniszterelnök bejelentette, hogy a kormány a teljes hulladékgazdálkodási rendszer felülvizsgálatáról döntött, mert özönlenek a panaszok, és szerinte a MOHU nem teljesíti a szerződéses kötelezettségeit.

Innentől az a kérdés, ki mit akar kezdeni a rendszerrel. És itt kezd érdekessé válni a dolog.

Akik kivezetnék: két momentumos polgármester

Rózsa András, Zugló polgármestere a MOHU nyilatkozata után arról írt, hogy a döntés a kormány kezében van, és nem is bonyolult: a palackvisszaváltás részletszabályait kormányrendelet rögzíti, ehhez „körülbelül 3 szót kell kihúzni”. Az érvelése egyenes: szerinte a bolti kuponok készpénzre váltásán „kaszálnak a drogdílerek”, az intézkedés pedig gyakorlatilag egy forintba sem kerülne.

Soproni Tamás, Terézváros polgármestere ennél tovább megy. Az ő javaslata szerint ne csak a készpénzes, hanem a bolti utalványos visszaváltás is szűnjön meg: a visszaváltási díjat kizárólag regisztrált REpont-fiókhoz tartozó bankszámlára lehessen kérni, és korlátozzák az egy fiókkal naponta visszaváltható palackok számát – ő harmincat említ.

Az indoklása a belvárosi tapasztalat: szétszedett kukák, széthordott szemét, társasházakba bejutni próbáló idegenek, konfliktusok az automaták körül. Szerinte a szigorítás az uniós visszaváltási célokat nem veszélyeztetné, az üzletszerű kukázást viszont jelentősen csökkentené.

Aki ellenzi a fővárosból: Kiss Ambrus

A legkeményebb ellenérv nem a jobboldalról érkezett, hanem a Fővárosi Önkormányzat felől. Kiss Ambrus, a Főpolgármesteri Hivatal főigazgatója a Telexnek úgy fogalmazott: a MOHU „óriási szereptévesztésben van”, és valós megoldás helyett társadalompolitikai víziót mutatott be.

A szakmai kifogása ennél is fontosabb. Szerinte ha a jogszabályt így módosítanák, azzal csupán annyit érnének el, hogy „az utalványok eladásával egy másodlagos piac jönne létre”. Vagyis a kupon lenne az új készpénz, csak rosszabb árfolyamon – a kukázás pedig nem szűnne meg, csupán megjelenne egy közvetítői réteg: a drogdílerek. Erre a Nyolcadik.hu is felhívta a figyelmet.

Kiss Ambrus alternatívája: több automata, nagyobb bedobónyílások, és a kereskedelem erősebb érdekeltté tétele a visszaváltásban.

Aki egészen máshonnan ellenzi: a Mi Hazánk

A negyedik szereplő pedig teljesen más nyelven beszél ugyanerről. A Mi Hazánk gazdasági és turisztikai kabinetjének vezetője, Fiszter Zsuzsanna szeptember 3-án tiltakozott a kivezetés ellen. Az érve nem a kukázásról szól, hanem a készpénzről magáról: szerinte „a készpénz szabadságunk egyik utolsó bástyája, kivezetése pedig újabb lépés lehet a totális kontroll felé”, a javaslat pedig „újabb globalista támadás”.

A párt régóta azt szorgalmazza, hogy a készpénzhasználat alkotmányos jog legyen, és ebbe a keretbe illeszti a palackvisszaváltást is.

Miért nincs itt bal- és jobboldal

A szokásos politikai térkép erre az ügyre nem használható.

A kivezetés két legharcosabb híve két momentumos kerületi polgármester. Az ellenzők között ott van a szintén ellenzéki városvezetéshez tartozó főigazgató és egy radikális jobboldali párt. A MOHU – amelyet a mostani kormány a felülvizsgálat célkeresztjébe állított – éppen a szigorítás felé nyitott. A kormány pedig egyelőre a rendszer egészét vizsgálja.

A törésvonal valójában nem ideológiai, hanem pozicionális. Aki egy sűrűn lakott belvárosi kerületet vezet, annak a kuka, a lépcsőház és az automata körüli konfliktus a napi ügye. Aki a fővárosi rendszer egészéért felel, az a mellékhatásokat nézi: azt, hogy mi történik, ha a pénz helyére utalvány lép. Aki pedig a készpénz védelmét tette politikai identitássá, annak ez az ügy elvi kérdés, függetlenül attól, mi történik a nyolcadik kerületi kukáknál.

Mindhárom nézőpont igazol egy dolgot: a rendszer jelenlegi formájában olyan mellékhatásokat termel, amelyeket senki nem vitat. A vita arról szól, hol kell hozzányúlni.

Amit mi vetettünk fel

A magunk részéről a kivezetést nem tartjuk rossz ötletnek: a bolti pénztárak terhén tényleg segítene. Négy dolgot viszont nem old meg, és ezeket az első pillanattól szóvá tettük.

Nem tudni, mikortól élne. A módosítás szövege nem nyilvános, hatálybalépési dátum nincs. A tél viszont jön.

A pénz a boltban marad. A kupont nem kell azonnal beváltani, de a végén mindenképp árura megy el, valamelyik boltban, ahol elfogadják. Készpénzből ki lehet fizetni egy éjszakát a szállón – kuponból nem. A polcon viszont ott az alkohol, és gyakran az tűnik a legjobb ötletnek.

A szervezőket nem éri el. Ahol bandák szervezik a gyűjtést, ott a kuponért a szervező ad készpénzt – kevesebbet. Az applikációs utaláshoz telefon, azonosítás és bankszámla kell: a gyűjtőnek nincs, a szervezőnek lehet.

A hétköznapi vásárlót is bünteti. Sokan ma is készpénzt kérnek a pénztárnál. A betétdíjat ők fizették ki, és úgy gondolják, joguk van hozzá abban a formában, amiben kérik.

Tökéletes megoldás ugyanakkor nincs. Ha a választás a jelenlegi állapot és egy tökéletlen szigorítás között van, akkor a készpénzes és az utalványos visszaváltás együttes kivezetése még így is előrelépést jelentene: az üzletszerű gyűjtés haszna csökken, a rendszer pedig nyomon követhetővé válik. A négy fenti kérdésre viszont a jogszabály szövegében kell választ adni, nem utólag.

Mit jelent ez a nyolcadikban

Józsefvárosban ez nem elméleti kérdés. A kerületi kukák körüli bontogatás, a szétszórt szemét és a hajnali automatasorok pontosan az a jelenség, amiről Soproni Tamás a belvárosi tapasztalatai alapján ír.

Ugyanakkor Kiss Ambrus ellenvetése is ránk vonatkozik: ha a kupon eladhatóvá válik, a nyolcadikban is lesz, aki felvásárolja. Az a réteg, amelyik ma a gyűjtőket szervezi, holnap a kuponokat válthatja be – ezt korábbi cikkünkben is felvetettük.

Az igazi kérdés tehát nem az, hogy készpénz legyen-e vagy utalvány. Hanem az, hogy a rendszer melyik pontján lehet elvenni az üzletszerű gyűjtés hasznát úgy, hogy közben a palack visszakerüljön a körforgásba.

Szerinted mit kellene tenni: kivezetni a készpénzt, korlátozni a napi darabszámot, vagy inkább több automatát kihelyezni? Írd meg kommentben.

Források: Telex, 2026. szeptember 2. · Világgazdaság, 2026. szeptember 3. · webrádió.hu, 2026. szeptember 3. · Rózsa András és Soproni Tamás Facebook-oldala