Derkovits Gyula (1894–1934) festő, grafikus, a két világháború közötti magyar festészet kiemelkedő alakja, a munkásélet ábrázolója. Szombathelyen született asztalosmester fiaként, és apja kívánságára maga is az asztalosmesterséget tanulta.
Az első világháborúban önként vonult be; a fronton megsebesült, bal keze megbénult, tüdőbaja később tuberkulózissá súlyosbodott. 1916-ban költözött Budapestre, ahol hadirokkant-járadékból és alkalmi asztalosmunkából élt, esti rajziskolákba járt, majd Kernstok Károly nyergesújfalui művésztelepén tanult festészetet és rézkarcot.
Budapesti évei elején, 1917 és 1923 között a Népszínház utca 18.-ban lakott. Miután járadéka akadozni kezdett, 1923-ban Bécsbe költözött, ahol három évet töltött, és kiállítással is sikert aratott. Hazatérése után készült el 1928-ban az 1514-es Dózsa-féle parasztháborút feldolgozó tizenkét lapos fametszetsorozata, 1930 után pedig monumentális hatású temperaképeken ábrázolta a hétköznapi életet.
Negyvenévesen, 1934-ben hunyt el Budapesten. A Népszínház utcai házon 1965 óta Csontos László domborműves mészkő emléktáblája látható, amely a festő első budapesti emlékjele volt. Nevét ösztöndíj és utcák is őrzik.
Kapcsolódó szócikkek
| Emléktáblák | Derkovits Gyula emléktáblája (Népszínház utca 18.) |
|---|
Források
- Köztérkép – Derkovits Gyula domborműves emléktábla: https://www.kozterkep.hu/3690/derkovits-gyula-dombormuves-emlektabla
- Gyula Derkovits (angol Wikipédia): https://en.wikipedia.org/wiki/Gyula_Derkovits
Utoljára frissítve: 2026. szeptember 29.