Dankó Pista (hivatalosan Dankó István) 1858. június 14-én született Szeged-Fölsőtanyán, és 1903. március 29-én hunyt el Budapesten, mindössze 45 évesen. Cigány származású prímásként és rendkívül termékeny nótaszerzőként vált országosan ismertté, a köztudat pedig mindvégig becenevén tartotta számon. Dalai ma is a magyar nótarepertoár részei, népszínműveit országszerte játszották; egyikük, a Pataki leányok egy példányát a British Library is őrzi.
Józsefvárosi emlékezete elsősorban egy utcanévhez kötődik. A Fővárosi Közmunkák Tanácsa 1934 novemberében még Dankó István utcaként jelölte ki a Magdolnanegyed korábbi Madách Imre utcájának új nevét, a sajtó egy része azonban a közismert becenév mellett kampányolt, így 1934 decemberében végül Dankó Pista utca lett belőle. A háztulajdonosok néhány nap alatt 387 aláírást gyűjtöttek a döntés ellen, mondván, hogy egy cigányzenészről elnevezett utcában nem akarnak lakni a jobb módú bérlők. A vita végén, 1939 januárjában az utca nevéből elhagyták a keresztnevet, így lett belőle a ma is használt Dankó utca.
A névadási vita jól mutatja azt a kettősséget, amellyel a két világháború közötti közvélemény a cigányzenét nemzeti kincsként ünnepelte, miközben a cigányokkal szembeni előítéletek erősek maradtak. A korabeli sajtó 1938-ban arról is beszámolt, hogy az utca 20–22. számú házaiból kilakoltatták az ott évtizedek óta élő cigány családokat.
Kapcsolódó szócikkek
| Kapcsolódó helyek | Dankó utca |
|---|---|
| Róla elnevezve | Dankó utca |
| Események | Dankó Pistáról nevezik el a Madách utcát |
Források
- „…de hát mégiscsak cigány volt” (Józsefváros Újság): https://jozsefvarosujsag.hu/de-hat-megiscsak-cigany-volt/
Utoljára frissítve: 2026. szeptember 29.