A főváros 1950-es közigazgatási átszervezése, Nagy-Budapest létrehozása nemcsak a peremtelepüléseket csatolta a városhoz, hanem a belső kerületek határait is átrajzolta. Az 1949-ben elhatározott egyesítés után a kerületek új számát és határait minisztertanácsi rendelet állapította meg. Józsefváros számára 1950. január 1-je hozta el a legnagyobb területi változást azóta, hogy 1873-ban, a főváros tíz kerületre osztásakor a VIII. kerület létrejött: keleti határa a Hungária körútig és a Könyves Kálmán körútig tolódott ki.
Az átrendezés nyomán a kerület kiterjedése több mint kétszeresére, 334 hektárról 679 hektárra nőtt. A kerület településképi arculati kézikönyve szerint ekkor Belső-Kőbánya üzemeinek egy része is Józsefvárosba került. A korábban szűkebb, sűrűn beépített belső városrész így a nagykörúton túli, lazábban beépített, vasúti és ipari területekkel tarkított külső övezettel egészült ki, és nagyjából ekkor nyerte el mai kiterjedését.
Ugyanez a forrás szerint a korszakban Józsefváros élesen elkülönült a nyugati, módosabb részre és a keleti, ipari és kisipari munkásnegyedekre. A gyárak és üzemek szaporodása ellenére az 1950-es években is megőrizte kisiparos kerületi jellegét.
Források
- Józsefvárosi Önkormányzat: A kerület története: https://jozsefvaros.hu/otthon/kozosseg-es-kerulet/helytortenet/2022/01/a-kerulet-tortenete/
- Józsefvárosi Önkormányzat: Településképi arculati kézikönyv: https://jozsefvaros.hu/downloads/2022/05/8_telepuleskepi_arculati_kezikonyv.pdf
Utoljára frissítve: 2026. szeptember 29.