Az első világháború negyedik évében a munkások fáradtak és elkeseredettek voltak. A MÁV Gépgyár katonai irányítás alatt álló hadiüzem volt, bérei elmaradtak a magángyárakétól, és 1918 első felében a béremelés követelése egyre gyakrabban vezetett munkabeszüntetésekhez. Június 19-én a segédmunkások sztrájkja idején a katonai parancsnok sztrájktörőket akart bevetni, másnap pedig a szakszervezeti bizalmi berendelése után a dolgozók gyülekezni kezdtek, és egyre többen tették le a munkát.

1918. június 20-án egy sztrájk és munkástüntetés közben a karhatalom a MÁV Gépgyár munkásaira lőtt; többen meghaltak, és legalább húszan megsebesültek. Az események pontos menete vitatott: a kormány szerint egy csendőrtiszt vasdarabtól megsebesült, és ezután rendelték el a fegyverhasználatot, más beszámolók szerint a csendőrök egy udvarba szorított tömegre tüzeltek.

A sortűz híre néhány óra alatt megbénította a budapesti üzemeket, a vasúti forgalom is leállt. Az eseményt egyhetes általános sztrájk követte; egy spontán nagygyűlésen Landler Jenő mondott radikális beszédet, akit ezért letartóztattak. Június 27-én munkástanács alakult, amely másnap lefújta a sztrájkot. A hatóságok számos szervezőt elítéltek, a MÁV-munkások ugyanakkor béremelést kaptak. A helytörténeti feldolgozás szerint az események az ősszel kitörő őszirózsás forradalom előzményei közé tartoznak.

A halottak számáról a források eltérnek: egyes feldolgozások négy, mások hat áldozatot említenek.