A rendszerváltás után az önkormányzatok tulajdonába került bérlakások sorsa a kerületi politika egyik legfontosabb kérdése lett. Józsefvárosban, ahol az állomány nagy része régi, rossz állapotú bérházakban volt, a lakáseladás különösen érzékeny ügynek számított, és már az első szabadon választott testület működésének kezdetén vitákat váltott ki.
1990 decemberében a Fidesz javaslatára kéthetes lakáselidegenítési moratóriumot rendeltek el. 1991 februárjában a képviselők az MDF-frakció előterjesztését fogadták el, amely szerint a lakásukat megvásárló bérlők öt évig csak az önkormányzatnak adhatják tovább új szerzeményüket. A fővárosi közgyűlés 15/1991. számú rendelete után a rendelkezések értelmezése körül hosszú jogi vita alakult ki, és emiatt a lakások értékesítése csaknem egy évre megakadt.
A józsefvárosi képviselő-testület végül 1992. június 30-án fogadta el saját privatizációs rendeletét – a belső kerületek közül elsőként. A vételár az épület nagyságától függött: a tizenkét lakásnál nagyobb házakban a forgalmi érték 30, a hat–tizenkét lakásosakban 40, a két–hat lakásosakban 50, a családi házaknál 80 százaléka volt, a nem lakás céljára szolgáló helyiségeket pedig teljes áron értékesítették.
A döntés Koppány Zoltán polgármestersége idején született, néhány hónappal azelőtt, hogy a testületi viták a polgármester lemondásához és a kerület önkormányzati válságához vezettek.
Források
- Beszélő: Önkormányzati válság a Józsefvárosban: http://beszelo.c3.hu/cikkek/onkormanyzati-valsag-a-jozsefvarosban
Utoljára frissítve: 2026. szeptember 29.