A „harminckettesek” a budapesti 32. gyalogezred katonái voltak; az ezredet Mária Terézia 1741-ben, az osztrák örökösödési háború kezdetén állította fel, legénységét a főváros férfilakosságából toborozta. Az első világháborúban 84 tisztje és 8494 katonája esett el, s 1918-ban, hazatérése után feloszlatták.
Az egykori tisztek 1929-ben emlékmű- és szoborbizottságot hoztak létre, élén Vargha Sándor tábornokkal. Az 1932-ben kiírt tervpályázaton kilenc pályamű közül Szentgyörgyi István szobrászé győzött, a talapzatot Gross Mihály és Müller Tibor díjtalanul tervezte. A 37 ezer pengős költséget jótékonysági bálok és hangversenyek bevételéből teremtették elő.
Az emlékművet 1933. május 14-én, egy vasárnapon avatták fel a József körút és a Baross utca kereszteződésénél, Horthy Miklós kormányzó és több ezer veterán jelenlétében; a tér ettől a naptól viseli a Harminckettesek tere nevet. Az ünnepségen József királyi herceg és Vargha Sándor mondott beszédet. A bronzszobor rohamsisakos, kitüntetéseket viselő gyalogost ábrázol szuronyos fegyverrel, aki kézigránát elhajítására készül.
A lépcsős talapzat keleti domborműve az 1741-es pozsonyi országgyűlést idézi a „Vitam et sanguinem!” felirattal, a nyugati a háborúba induló katonák búcsúját, hátoldalán tizenöt csata neve olvasható. A szobrot 1945 után sem távolították el. A 32-es hadrendi számot 1989–90-ben újra kiosztották; az emlékművet 2014-ben az önkormányzat felújíttatta.
Források
- PestBuda – Kilencven éve állították fel a Harminckettesek emlékművét: https://pestbuda.hu/cikk/20230518_itt_dobog_egesz_budapest_szive_kilencven_eve_allitottak_fel_a_harminckettesek_emlekmuvet
Utoljára frissítve: 2026. szeptember 29.