A Nemzeti Múzeum körüli kertet a szabadságharc utáni évtizedben parkosították; a munkálatok költségeihez Liszt Ferenc és Erkel Ferenc jótékonysági hangversenyei is hozzájárultak. A kert hamarosan az irodalmi és történelmi emlékezet szoborkertjévé vált: elsőként 1860-ban Berzsenyi Dániel szobra, majd 1861-ben Kazinczy Ferenc emlékműve került ide.
A Múzeumkert legismertebb alkotását 1893. május 21-én avatták fel: Stróbl Alajos szobrászművész ülő Arany János-szobrát. A kompozíció három alakból áll: a középen ülő költőt jobb oldalon Toldi Miklós, bal oldalon Rozgonyi Piroska alakja kíséri, Arany Toldi-trilógiájának két alakja. A bronz figurák mészkő talapzaton állnak, a talapzatot Schickedanz Albert építész tervezte. A költő 1882-ben hunyt el; emlékművének felállítása abba az időszakba esett, amikor a főváros sorra köztéri szobrokkal örökítette meg a nemzeti irodalom nagyjait.
A szobor azóta a Múzeumkert egyik jelképe. A kertben később a Kisfaludy testvérek, a múzeumalapító Széchényi Ferenc és Herman Ottó emlékműve, valamint az 1848–49-es szabadságharcban harcolt külföldi parancsnokok, Alessandro Monti és Józef Wysocki, valamint Giuseppe Garibaldi emléke is helyet kapott. Az együttes a Nemzeti Múzeum 2011-ben nemzeti emlékhellyé nyilvánított területének része, és itt tartják a március 15-i központi állami ünnepségeket.
Források
- Nemzeti Örökség Intézete – Magyar Nemzeti Múzeum: https://intezet.nori.gov.hu/nemzeti-emlekhelyek/budapest/magyar-nemzeti-muzeum
- Köztérkép – Arany János-emlékmű: https://www.kozterkep.hu/2594/arany-janos-emlekmu
Utoljára frissítve: 2026. szeptember 29.