Az Országos Rabbiképző Intézet 1877. október 4-én nyitotta meg kapuit a mai Scheiber Sándor utca és Somogyi Béla utca sarkán, a Gutenberg tér közelében. A vörös téglás, neoreneszánsz alapú, orientalista és szecessziós elemekkel díszített épületet három mérnök, Kolbenheyer Ferenc, Freund Vilmos és Fest Vilmos tervezte.
1944 tavaszán, Magyarország német megszállása után az épület az SS kezére került. A megszállók az intézetet gyűjtőtáborrá alakították: rabbikat és más zsidó foglyokat tartottak itt fogva, és innen indították őket deportálásra. A We Love Budapest összefoglalója szerint Adolf Eichmann is megjelent az épületben a deportálások szervezése idején; tudott a könyvtár értékéről, és a háború utánra az „elpusztított kultúrák” múzeumát tervezte.
Az intézmény pótolhatatlan könyvtárát ekkor kifosztották: az értékes régi kötetek egy részét teherautókra rakták, és Németország felé szállították. A könyvek egy része a háború után Prágából került vissza, jelentős hányaduk azonban elveszett. Az intézet tanárai és hallgatói közül sokan a holokauszt áldozatai lettek.
Az épület tetőszerkezetét bombatalálat érte, a nyilasok lövöldözésének golyónyomai a könyvekben is megmaradtak, a ház mégis viszonylag épen vészelte át az ostromot. A Rabbiképző 1945 után újraindult, és a szocialista korszakban a keleti blokk egyetlen rabbiképző intézményeként működött.
Források
- Országos Rabbiképző – Zsidó Egyetem: Our Story: https://or-zse.hu/our-story/
- We Love Budapest – A közel 150 éves Országos Rabbiképző története: https://welovebudapest.com/cikk/2023/03/27/latnivalok-es-kultura-fovarosi-rabbikepzo-tortenete/
- PestBuda – Száznegyvenöt éve nyitotta meg kapuit a rabbiképző: https://pestbuda.hu/cikk/20221108_szaznegyvenot_eve_nyitotta_meg_kapuit_budapesten_a_rabbikepzo_intezet