1893-ban szétbontották azt a barokk kálváriát, amely a mai Kálvária tér helyén állt, és nevét adta a térnek. Az építményt 1744 és 1749 között emelték Wistner Anna Mária hagyatékából, egy korábbi, a 18. század első évtizedében készült egyszerűbb kálvária helyén.
Az első, dombocskán álló kálváriát egy 1732-es egyházlátogatási jegyzőkönyv szerény építményként írja le: három kereszttel és kis kápolnával, építtetőként egy özvegyet említve. Wistner Anna Mária, Schwartz János György kereskedő özvegye egy másik özvegy hagyatékából 900 forintot kapott azzal a kikötéssel, hogy felét pesti kálvária létesítésére fordítsa. Miután egy családi viszályban férje halálát okozta, életfogytiglanra ítélték; 1739-es végrendeletében maradék vagyonát a kálvária építésére hagyta, a kivitelezést a plébániatemplomra bízva, a városi tanács felügyelete mellett. A szobrokkal és díszes vasráccsal ékes építményt remeték gondozták.
A 19. században a nagypénteki körmenetek tömegeket vonzottak: egy 1834-es beszámoló szerint ilyenkor szegények és gazdagok, civilek és katonák töltötték meg a Stáció, ma Baross utcát. A város terjeszkedése miatt a kálvária környezete azonban alkalmatlanná vált eredeti funkciójára. Stróbl Alajos szobrász kezdeményezésére kőről kőre szétszedték, és a Bajza utcai Epreskertben állították fel újra, ahol a képzőművészeti oktatás területét díszítette; ma is ott áll, vallási szerep nélkül.
Józsefvárosban a tér neve maradt meg a kálvária emlékeként.
Források
- PestBuda – Kálvária, Pest, feltámadás: https://pestbuda.hu/cikk/20190420_viczian_zsofia_kalvaria_pest_feltamadas
Utoljára frissítve: 2026. szeptember 29.