Az 1970-es évek elején a főváros súlyos lakáshiánnyal küzdött: a korabeli számítások szerint mintegy 110 ezer lakás hiányzott, és a népszaporulattal, valamint a rossz minőségű lakások bontásával együtt nagyjából 400 ezer új otthonra lett volna szükség. A belső Józsefváros bérházaiban különösen rossz volt a helyzet: a lebontásra szánt lakások mintegy 60 százaléka egyszobás, szoba-konyhás volt, gyakran hat-tíz lakás használt egyetlen közös illemhelyet.
A kerület átépítésére a Buváti dolgozott ki átfogó terveket, amelyeket a Budapest folyóirat 1970 októberében A Józsefváros jövője címmel mutatott be. 1970. december 23-án a Fővárosi Tanács végrehajtó bizottsága jóváhagyta a rehabilitációs programot. Az első ütemben 3400 lakás lebontásával és 2500 új felépítésével számoltak 1975-ig; a teljes program hosszabb távon több mint 6000 lakás bontását és 7000 új építését irányozta elő, főként az Illés, a Práter, a Szigony és a Baross utca által határolt területen.
A tervek csak részben valósultak meg: az 1964-ben tervezett öt toronyházból három készült el. Közülük a 192 lakásos, 16 emeletes Tömő utcai házat 1970 májusában, a tervezettnél négy hónappal később adták át, és a júniusi hibajegyzék 67 oldalon, mintegy egymillió forint értékben sorolta fel a hiányosságokat. A negyed megújítása végül a rendszerváltás után, más városépítési elvek szerint folytatódott.
Források
- PestBuda – Nagyszabású tervek születtek Józsefváros átépítésére 50 évvel ezelőtt: https://pestbuda.hu/cikk/20201230_nagyszabasu_tervek_szulettek_jozsefvaros_atepitesere_50_evvel_ezelott
Utoljára frissítve: 2026. szeptember 29.