A Blaha Lujza tér mögötti Csokonai utca 3. szám alatt álló torony 1895-ben épült, a szomszédos Népszínház kiszolgálására. Tervezője Kauser József volt, aki Párizsban tanult, és a Szent István-bazilikát is ő fejezte be Ybl Miklós halála után. A 47 méter magas, neoreneszánsz, vakablakokkal tagolt klinkertégla építmény formáit egy toszkánai városháza ihlette; tetején szegecselt víztartály kapott helyet.
A torony a díszletek miatt különösen tűzveszélyes színház biztonságát szolgálta: gőzszivattyúval működő rendszere 8 atmoszféra nyomáson percenként 4000 liter vizet tudott a tűzoltó berendezésekhez juttatni. Emellett hidraulikus tárolóként is működött, a víz hajtotta a színpadi díszletmozgató hengereket.
Az építkezés nem volt zökkenőmentes: 1895 januárjában kigyulladt a fa állványzat, az üzembe helyezés után pedig a rossz illesztések miatt júniusban, majd augusztusban a József körút felé is csőtörés történt.
A Népszínház, majd Nemzeti Színház épületének 1965-ös felrobbantása után a torony elvesztette eredeti szerepét, és a következő két évtizedben műhelyként használták. 1986-ban a Hungarotex textilipari vállalat vásárolta meg, és Mihaleczky Gábor és Pintér Ágnes tervei szerint felújíttatta; azóta irodaként működik, reprezentatív tárgyalóteremmel, később a Kopint-Datorg Kft. irodái is itt kaptak helyet. A belvárosban ez az egyetlen megmaradt víztorony.
Források
- Józsefváros Újság – Víztorony a Blaha mögött: https://jozsefvarosujsag.hu/viztorony-a-blaha-mogott/
Utoljára frissítve: 2026. szeptember 29.