Budapesten 1887-ben már közlekedett egy rövid, keskeny nyomtávú kísérleti villamos a Nyugati pályaudvar és a Király utca között, az első igazi, rendszeres villamosvonal azonban Józsefvárosban épült meg. 1889-ben nyílt meg a pálya, amely a Köztemető úttól, a mai Orczy tér tájékáról indult, és a Stáció utcán – a mai Baross utcán – keresztül érte el az Egyetem teret; később az Eskü térig, a mai Március 15. térig hosszabbították meg.
A vonalat a Budapesti Városi Vasút üzemeltette, sárga kocsijait barna kör jelölte, mivel számozott viszonylatok 1910-ig nem voltak. A sínek eleinte nem az úttest közepén, hanem a járdák mentén futottak, és a kocsik felsővezeték nélkül, alulról kapták az egyenáramot. A feszültség kezdetben 300, később 550 volt volt; az energiát egy 117 kilowattos, Kertész utcai kiserőmű termelte, amely tíz motorkocsi ellátására volt elegendő. A korabeli visszaemlékezések magas, méltóságteljes járművekként idézik fel a kocsikat.
A hálózat gyorsan bővült: az 1910-es években már mintegy 1200 villamoskocsi járt a fővárosban. Az 1918 és 1922 közötti egyesítés után a társaságok a BSZKRT-be olvadtak. A Baross utcai vonalat 1953-ban szüntették meg, de a józsefvárosi pálya így is a főváros elektromos tömegközlekedésének egyik kiindulópontjaként maradt emlékezetes.
Források
- Józsefváros Újság – Az első villamos a Baross utcán csilingelt: https://jozsefvarosujsag.hu/az-elso-villamos-a-baross-utcan-csilingelt/
Utoljára frissítve: 2026. szeptember 29.