Az intézmény pénzügyi alapját sajátos történeti előzmény teremtette meg: az 1848–49-es szabadságharc után Haynau táborszernagy hadisarcot vetett ki a zsidó hitközségekre, amelyet Ferenc József később izraelita iskolai alappá alakított át. Eötvös József báró közbenjárásának köszönhetően a képzés Budapesten, és nem Bécsben indult meg.
Az épület a korabeli Bérkocsis és Bodzafa utca sarkán, a Gutenberg tér közelében, a mai Scheiber Sándor és Somogyi Béla utca találkozásánál épült fel. Tervezésében három mérnök működött közre: Kolbenheyer Ferenc a vallás- és közoktatásügyi, Fest Vilmos a közlekedési minisztérium, Freund Vilmos az Országos Zsidó Iroda részéről. A telek 40 ezer, az építkezés 190 ezer, a berendezés 25 ezer forintba került. A vöröstéglás, kétemeletes épület neoreneszánsz formái keleties elemekkel keverednek, sarka szinte erődszerű hatást kelt.
Az intézet 1877. október 4-én nyitotta meg kapuit; az ünnepségen Kohn Sámuel, a Dohány utcai zsinagóga rabbija mondott beszédet. A rabbik képzése mellett tanítóképző és előkészítő gimnázium is működött falai között.
1944-ben a német megszállók gyűjtőtáborrá alakították az épületet, innen sok zsidót hurcoltak haláltáborokba. A háború után a rabbiképzés itt folytatódott, a szocialista évtizedekben is. Utódja, az Országos Rabbiképző – Zsidó Egyetem ma is itt tanít, és a kontinentális Európa legrégebbi, folyamatosan működő rabbiképzőjeként tartják számon.
Források
- PestBuda – Száznegyvenöt éve nyitotta meg kapuit Budapesten a rabbiképző intézet: https://pestbuda.hu/cikk/20221108_szaznegyvenot_eve_nyitotta_meg_kapuit_budapesten_a_rabbikepzo_intezet
Utoljára frissítve: 2026. szeptember 29.