Szőnyi István 1894-ben született, és 1960-ban hunyt el; a 20. századi magyar festészet egyik legjelentősebb alakja. 1911-től a Képzőművészeti Főiskolán tanult, 1913–1914-ben a rajztanárképzőt is látogatta, majd Ferenczy Károly, 1918 után Réti István tanítványa lett; a nagybányai hagyomány egyik legtehetségesebb folytatójának tartották. Kiállított a KUT első tárlatán, az 1920-as években a rézkarcoló nemzedék tagjaként a grafikában is maradandót alkotott, az 1930-as években pedig a Gresham-kör köréhez tartozott. Bécsi és berlini útjai a klasszikus mesterekkel ismertették meg, 1928-ban római ösztöndíjat kapott.
1924-ben Zebegénybe költözött, ahol élete nagyobb részét töltötte; ottani házában 1967 óta emlékmúzeum működik. 1937-ben a Képzőművészeti Főiskola tanárává nevezték ki, és két évtizeden át vezette a falképfestő tanszéket. A rajzolás és a festés technikájáról szakmunkát is közreadott.
Budapesti lakása és műterme Józsefvárosban, a Baross utca 21. alatt volt; a Köztérkép leírása szerint monumentális munkáinak tervezése és előkészítése e falak között zajlott. Innen járt be tanítani, és a második világháború idején üldözötteknek segített iratokhoz jutni. Családjával együtt zsidókat mentett, ezért 1984. október 2-án a Világ Igaza címmel tüntették ki. A ház homlokzatán 2009 óta Buda István bronz domborműves emléktáblája őrzi emlékét.
Kapcsolódó szócikkek
| Emléktáblák | Szőnyi István emléktáblája (Baross utca 21.) |
|---|
Források
- Szőnyi István emléktábla (Köztérkép): https://www.kozterkep.hu/15679/szonyi-istvan
- István Szőnyi (Wikipedia): https://en.wikipedia.org/wiki/Istv%C3%A1n_Sz%C5%91nyi
Utoljára frissítve: 2026. szeptember 29.