Szőnyi István 1894-ben született, és 1960-ban hunyt el; a 20. századi magyar festészet egyik legjelentősebb alakja. 1911-től a Képzőművészeti Főiskolán tanult Ferenczy Károly és Réti István tanítványaként, és a nagybányai hagyomány egyik legtehetségesebb folytatójának tartották. Az 1920-as években a rézkarcoló nemzedék tagjaként a grafikában is maradandót alkotott, az 1930-as években a Gresham-kör köréhez tartozott.
1924-ben Zebegénybe költözött, ahol élete nagyobb részét töltötte; ottani házában 1967 óta emlékmúzeum működik. 1937-ben a Képzőművészeti Főiskola tanárává nevezték ki, és két évtizeden át vezette a falképfestő tanszéket.
Budapesti lakása és műterme Józsefvárosban, a Baross utca 21. alatt volt. A Köztérkép leírása szerint innen járt be tanítani, és a második világháború idején üldözötteknek segített iratokhoz jutni. Családjával együtt zsidókat mentett, ezért 1984. október 2-án a Világ Igaza címmel tüntették ki.
Kapcsolódó szócikkek
| Emléktáblák | Szőnyi István emléktáblája (Baross utca 21.) |
|---|
Források
- Szőnyi István emléktábla (Köztérkép): https://www.kozterkep.hu/15679/szonyi-istvan
- István Szőnyi (Wikipedia): https://en.wikipedia.org/wiki/Istv%C3%A1n_Sz%C5%91nyi