A sírkert egyik legnagyobb építménye a Tanácsköztársaság kikiáltásának 40. évfordulóján, 1959. március 21-én nyílt meg. Körner József építész tervezte, a szobrászati díszítés – a háromalakos mártírszoborcsoport és a pilonok domborművei – Olcsai-Kiss Zoltán munkája. Anyaga mészkő és bronz; homlokzatán az a felirat olvasható, hogy az itt nyugvók a kommunizmusért, a népért éltek. A munkálatok az átadás után, a hatvanas években is folytatódtak.
Az együttes a központi szoborcsoportból, az urnafülkéket befogadó mauzóleumból, hat domborműves pilonból és két oldalparcellából, díszsorból áll. Az emlékhely az 1956 utáni Kádár-rendszer identitásépítésének része volt, és a temetkezési helyeket ideológiai rangsor szerint osztotta el: a kiemelkedőnek tartott személyek az előtérbe és a mellékparcellákba kerültek. Az eredetileg 365 urnára tervezett építményben 1989-ig csak 75 urnát helyeztek el, az utolsót 1988-ban; 1998-ra számuk 72-re csökkent.
A rendszerváltás után több elhunytat máshová temettek át, köztük József Attilát, Rajk Lászlót, Gábor Andort, Szakasits Árpádot, valamint Rónai Sándort és Rónai Ferencet. Az építmény a sírkert részeként ma is áll, egyedülálló emléke a korszak kegyeleti politikájának.
Források
- Köztérkép – Munkásmozgalmi Pantheon: https://www.kozterkep.hu/17303/munkasmozgalmi-pantheon
- Fiumei úti sírkert – A temető története: https://fiumeiutisirkert.nori.gov.hu/a-temeto-tortenete
- Fiumei úti sírkert – Síremlékművészet: https://fiumeiutisirkert.nori.gov.hu/siremlekmuveszet
Utoljára frissítve: 2026. szeptember 29.