A Józsefvárosi pályaudvar 1944 szeptemberétől fontos szerepet kapott az ország kiürítésében. A nyilas hatalomátvétel után Adolf Eichmann a Szálasi-kormánnyal együttműködve újraindította a deportálásokat.
1944. november 21. és december 3. között a Józsefvárosi pályaudvarról deportálták a budapesti zsidó munkaszolgálatosok és civilek, köztük családok egy részét. A szállításokat a Központi Szállítási Vezetőség szervezte, és fedőnévvel katonai szállításként kezelte őket. A vonatok német koncentrációs táborokba – egyebek közt Bergen-Belsenbe, Sachsenhausenbe és Buchenwaldba – tartottak, másokat a Délkeleti Fal (Südostwall) erődítési munkáira vittek.
A pályaudvar parancsnoka, dr. Zimándi Ervin megtagadta az állomás felrobbantására kapott parancsot, szökevényeket és zsidó munkaszolgálatosokat bújtatott, és hamis iratokkal segítette őket. 1994-ben megkapta a Világ Igaza kitüntetést.
Az egykori pályaudvar területén a kormány 2013-as döntése alapján, 6,6 milliárd forintból épült fel F. Kovács Attila tervei szerint a Sorsok Háza nevű emlékközpont, amely 2015-re elkészült. Megnyitását eredetileg 2014. április 16-ra, a holokauszt emléknapjára tervezték, a koncepció azonban többször módosult. A kormány 2024 szeptemberében visszavonta az épület EMIH-nek történő átadásáról szóló határozatát, az intézmény 2025-ben sem nyílt meg.
Források
- Index – Sorsok Háza: https://index.hu/kultur/jardasziget/2025/05/11/sorsok-haza-jozsefvaros-ugy-maradt/
Utoljára frissítve: 2026. szeptember 29.