A forradalom napján kora délután a Landerer és Heckenast nyomdánál kihirdették, hogy háromkor a Nemzeti Múzeum előtt népgyűlés lesz, ahol kiosztják a 12 pont és a Nemzeti dal frissen nyomtatott példányait. A szakadó eső ellenére nagy tömeg jött össze: a feljegyzések nyolc–tízezer főre becsülték a résztvevőket, Petőfi naplója mintegy tízezret említ – mindezt egy nagyjából százezer lakosú városban.
A Pollack Mihály tervezte klasszicista épület kertjét ekkor csak elöl zárta rendes kerítés, a többi oldalon deszkapalánk húzódott, a tér mégis alkalmas volt nagy gyülekezésre. Petőfi és társai a zsúfolt téren át nem jutottak előre, ezért a hátsó bejáraton keresztül mentek fel a lépcsőre. A költő a mellvédről rövid beszédet intézett a tömeghez, de hangosítás híján szavait kevesen hallhatták tisztán.
A források alapján legenda, hogy itt elszavalta volna a Nemzeti dalt: sem Petőfi naplója, sem a márciusi ifjak visszaemlékezései, sem a korabeli tudósítások nem említik. A verset aznap máshol – egyebek közt a Pilvaxban – mondták el, este a Nemzeti Színházban Egressy Gábor szavalta. A téves kép kialakulásában a szájhagyomány mellett szerepet játszott a Pesti Divatlap 1848. április 22-i kottamellékletének címlapja, amely szavaló pózban ábrázolta Petőfit.
A következő hetekben a Múzeumkertben több népgyűlést is tartottak, ezeken Petőfi már valóban felszólalt és szavalt.
Források
- Index – Petőfi és a Nemzeti Múzeum: https://index.hu/tudomany/til/2019/03/15/petofi_sandor_nemzeti_muzeum/