Kosztolányi Dezső (Szabadka, 1885. március 29. – Budapest, 1936. november 3.) költő, író, műfordító, újságíró, a Nyugat első nemzedékének kiemelkedő alakja. Középiskoláit Szabadkán kezdte, magánúton Szegeden érettségizett, majd 1903-ban Budapestre költözött, és a tudományegyetemen tanult; rövid ideig Bécsben is hallgatott.
1907 októberétől több mint egy évig medikus öccsével a Baross utca 4. második emeletén, a 12-es lakásban lakott. Ebben az időszakban jelent meg Négy fal között című első verseskötete. Visszaemlékezésében említi, hogy a Baross utcai szoba egyik sarkában esténként medikusok vitatkoztak és bolondoztak.
1908-tól Ady Endrét váltva lett egy budapesti napilap munkatársa, és a még abban az évben induló Nyugat első szerzői közé tartozott. 1910-ben jelent meg A szegény kisgyermek panaszai, később a Nero, a véres költő (1922), a Pacsirta (1924), az Aranysárkány (1925), az Édes Anna (1926), majd az Esti Kornél. Műfordítóként Shakespeare-t, Rilkét, Valéryt és Lewis Carroll Alice Csodaországban című művét is magyarra ültette.
1913-ban vette feleségül Harmos Ilona színésznőt, egy fiuk született. Gégerákban hunyt el.
Források
- Európa Belvárosa – Irodalmi séta a Palotanegyedben: https://europabelvarosa.hu/seta_a_negyedben/irodalmi_seta_a_palotanegyedben
- Dezső Kosztolányi (angol Wikipédia): https://en.wikipedia.org/wiki/Dezs%C5%91_Kosztol%C3%A1nyi
Utoljára frissítve: 2026. szeptember 29.